na, akkor egy kicsit a szombatról.
remek időnk volt, szansájn, meleg, tisztanyár. még délelőtt indultunk, aztán olyan kettő körül már a kultikus diósgyőrszurker-gyűjtő helynél állomásoztunk, ami egy shell kút valahol pest határában, a hármas mellett.
itt találkoztunk irigyhónaljmirigyékkel (pontosabban a sipospetivel, az uszkólacival, meg a molnárimivel. utánanéztem, igen.), akik láthatóan élvezték, amint huszonharminc, javarészt félmesztelen, enyhén pityókás miskolci ordítja a méltán kultikus "tik vagytok parasztok, dik' má' szevasztok" sorokat.
magáról a meccsről sokkal több mindent nem tudok mondani, mint az országos médiumok, habár annyit talán mégis (előkapva ismét a nézőszámosdi c. örökzöldet), hogy ha a mindenhova leírt 3000 nézőt elhisszük, akkor mi, a vendégszektorban minimum ezerkétszázan voltunk.
(természetesen egyik sem igaz, a valóság egy ezerfős hazai, valamint egy két-kétfélszázas vendéglétszámot takar.)
a meccs után történtek viszont bővebb elemzést igényelnek. talán érdemes az egészet az elejéről elkezdeni, mert szövevényes kissé.
a magyar bajnokik többségét a leo security kft. biztosítja. a cégnél társtulajdonos bizonyos hubicsák ferenc, aki nem más, mint a diósgyőrt üzemeltető kft. többségi tulajdonosa. ez nagyon jól megfigyelhető egyébként minden hazai mérkőzésen, hiszen még a legótvarabb falusi csapat ellen is legalább 80-100 kukásmellénybe öltözött secu "ügyel" a biztonságra. "ügyel", magyarán végigdumálgatják, szotyizzák a meccset, aztán felmarkolják a lét. azonban mindenki jól jár: hubicsáknak remek lehetőség a pénzmosásra, mint ahogy a többi cégénél is sikerrel végzi ezt a műveletet.
és most akkor vissza a mérkőzés végéhez.
éppen a pacsizás ment a futballistákkal, amikor egy srác tőlünk elszermányolta az egyik vasas-drapit. a laikusoknak ezt kábé úgy tudnám leírni, mint a pál utcai fiúk mókázását, de lényegében ha valamelyik csapat zászlóját, drapériáját egy másik tábor el tudja szedni, az elég szégyen annak, aki nem volt képes rá vigyázni.
természetesen a secuk már tűkön ülve várták, hogy történjen valami. történt.
a drapériát (felismerve, hogy nem ultráké volt, és jöttek is érte) rövid időn belül visszaadták/-tuk, a secuk viszont folyamatosan szállták meg a szektort. mint kiderült később, előre kinézték maguknak, kit fognak összeverni, ha arra kerül a sor. felszerelésnek mindenesetre nem voltak híján: kések, viperák voltak a mellényeik alatt, az események eszkalálódása során pedig előkerült egy jóelőre elrejtett, helyben eltört borsodis üveg is (tilos bevinni a stadionba). szerencsére ezeket nem tudták használni, a rohamrendőrök ugyanis időben közbeléptek.
ambivalens, nem?! a rendőr véd meg a szekuritistől.
(konkrétan engem három görény próbált meg a kerítésnél egy sarokrészbe beszorítani, és ha a rohamos nem tartja vissza őket üvöltve, kiverik belőlem a szart is.)
a kijárathoz közeledve pedig az egész eseményt megkoronázandó, döbbenetes jelenet tárult szemeim elé. az egyik ultra srácot két-három kétajtós fogta közre, levitték a földre, majd rugdosni kezdték. ekkor az egyik haverja (lehetett úgy 18 éves, valamint 70 kiló) megpróbálta elvinni onnan szorult helyzetben lévő társát.
ekkor a leghájasabb szekrény egyszerűen egy jobbhoroggal képenbaszta a srácot.
magyaristan, 2007.