az ötven méterre lévő bölcsiből félpercenként szirénazaj és az "anya!", "anyanézd!", "... vagyok" fonémák megafonba ordítása délelőtt 9-től. mindkettőnél kiválóan érvényesül a diósgyőri lakótelep akusztikája, háromszor-négyszer veri vissza a hupákolást a panelsor. tegnap délután pedig az oviban volt teszkógazdaságos alma zenekar, a setlistbe négyszer került bele a virágéknál ég a világ... című örökbecsű.

gyereknap FTW.

egyrészt elbasztam, mert az előző volt a 666-dik bejegyzés, és ilyen esetekben mindig valami modoros gumisátánkodást kell posztolni, erre én beraktam a feka long island-ieket. puffneki, vntrve.

másrészt olyankor tér vissza igazán a hitem a magyar egészségügybe, amikor a 24 éves barátom karfájását két orvos kvázi kiröhögi, hogy egyáltalán meg meri mutatni, amikor az csak egy karfájás, pihentesse, borogassa oszt' jónapot, és csak a harmadik, ismerős rokona doktor képes egy alapos kivizsgálás és többszöri konzílium után megállapítani a mélyvénás trombózist.