szóval rám van szakadva a nyár, amitől most fülig érő száj szindrómával küzködök. ami remek.
csütörtök', meg péntek' meg voltam olyan', hogy outdoor training, ami csak így első hallásra tűnik valami neoliberál-gyökerű nyugati szarságnak, mert valójában egy nagyon jó móka.
az egész kezdődött ott, hogy kint játszódott a bükki vadregényes rengeteg szélén. pluszpont. attól viszont még az elindulás előtt tartottam, hogy a sajátságos közgázkar-exportcikkeket (nevezetesen a féltéglával-ütendő gyökereket) nem fogom tudni kikerülni. nos, vagy a levegő tette, vagy valami szerencsés kimenetelű szelekció, de a tucatnyi résztvevő közül egyikhez se vágtam idegből semmit a kétszer fél nap alatt. de az is lehet, hogy én megyek át lassan papírba...
maga a tréning kimerült különböző szellemi és fizikai jáccásokban, amik néha azért igencsak megizzasztották az enberfiát. végsősoron azonban mindnek az összetartás erősítése volt a célja, ami kívülről nézve megint elég píárosan hangzik, de így két nap távlatából visszanézve állítom, hogy nagyon hasznos volt.
a következő hét pedig lázas izgalomban fog telni, minek tárgya az arra következő hét lesz.
hogy mi lesz akkor?! na menj már a faszomba...
