zene mindenkinek rovat jön most, igen.

a korábban már említett derék kanadai ifjak valószínűleg megunhatták a nagy hideget, ezúttal ugyanis a fűtött szobából nyalogatják balalajkáikkal hallójárataink.

szóljon tehát a titkos monológ című opusz, mindenki nagy örömére.

mivel a sok székesfővárosi sétafika alatt volt időm szemlélődni, valamint voltam oly bátor, hogy vittem magammal fényviszonyrögzítő devicét, ezért fotóposztot kaptok.

viola.

hm, kicsit sznob lett. leszarom.

sun king.

- óó, bocs, csak azt hittem, a csajom vagy...

brummogta kovács, a rokksztár valamikor hajnali négy körül, majd csalódottan visszamászott az ágyába. pozitív, hogy a korai felismerésnek köszönhetően nem dugott meg.

mert voltam pesten, ja. mivel délelőtt kilenctől délután háromig nem volt tervben, hogy találkozzak akárki ismerős emberfiával, ezért rögtönzött városnézést tartottam magamnak, ami magába foglalt olyan ekteket is, mint a kétlábon gyalogolás a leheltérről a budaivárig, budaivártól moszkvatérig, moszkvatérről margitszigetre, vagy akár a hősökteréről a mexikóiútig. szergej faszagyerek, nemfázik.

csak a lábamat nem érzem most annyira...

meg volt olyan is, hogy koncert, ami mokány volt. buzi vagy, ha nem voltál ott.

igen, komolyan az.

for the masses.