még valamikor nyáron pakolgattam a hangfalaimat a gép mellett, aztán kellett keresnem valami szintnövelő berendezést, hogy a baloldali hangszóró ne a billentyűzetemre hányja a hullámok egy tekintélyes hányadát. erre a célra akkor az obádovics-féle matematikakönyv volt a legmegfelelőbb; nyolcszáz oldalas terjedelme kellőképpen kiemelte a devicét az asztalszint szürke monotonitásából.
aztán a holnapi analízisvizsga rémének fenyegetettségétől tartva kénytelen voltam kiszedni helyéről az inkriminált könyvet, hogy megtekintsem benne, mi az úristen az a sűrűségfüggvénnyel jellemzett eloszlás, és merre van hazája...
mostmár megint szintben van a bal hangfalam.
