az mégis milyen már, hogy kétszer többen nézik a blogot, amikor nem írok, mint amikor de.
különös ez, mondhatnók.
egyébként szarhatnék most ide olyanokat, hogy egerben nemrég megcsípett egy darázs a hentesüzletben, mert azt hittem rá, hogy vízcsepp a klímából, és le akartam söpörni a hajamról.
meg olyat is, hogy múlthéten tíregy nyíregyházán (mindig elrontom, a kuttyafáját) volt meccs, ahova ismét lementünk vagy hétszázan, szakadó esőben, szélben (ahol a taft még mindig tart).
mellékszál, hogy az elmúlt négy tír-diósgyőr bajnoki mindegyikén kiállítottak tőlünk valakit, ebből háromszor bizonyos bede vezette a mérkőzést, bár ezek bizonyára véletlen egybeesések.
főbb fejlemény, hogy gyaníthatóan költözési procedúra veszi kezdetét hamarost, ami esetemben úgy fog lecsapódni, hogy saját szobakonyhás lakásom lészen. akárhányszor felmerül bennem ez a mondat, vagy neadjisten ki is mondom a számmal, egyből bejön a lelkiismeret, hogy "háh, húzd meg most magad, faszomöccse, igen nagy mákod vagy ezzel". nem is vitatom, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nekem lett véve, apámék összeköltözése okán szabadul fel, olcsóbb a rezsije, mint a mostaninak kettőnkre, valamint az is a jelenlegi eladása mellett szól, hogy kezd elnorvégulni a környék.
viszont elég szar lesz hegy nélkül. érted, akármilyen fos volt a nap, hazaértem, kinéztem az ablakon, és valami ilyesmi fogadott. ehhez még beraktam mondjuk a something for windyt, és meg volt mentve a kedvem.
meg hát három évet leszámítva itt éltem le az életem.
nehéz lesz.
light pattern.
