nyíregyháza állomás, nyíregyháza állomás, köszöntjük kedves utasainkat.
észleltem, hogy nagy volt már az aggodalom, úgyhogy most élő egyenesben, belső-szabolcsból jelentkezem én, a koszos gallérú kisebbségi riporter.
dö sztori szó fár: a fentebb linkelt prongos buli után egy kellemes éjszakát töltöttem a keleti várójában, mely leginkább a három ganajbüdös hajléktalanról, valamint arról marad emlékezetes, hogy a vinszenttől boltolt elefántfasz lakattal a friss bringa kerekét, vázát und a hátizsákom pántját kötöttem friggyé, de ha valamelyik testrészem gyűrűforma lett volna, azt is belevettem volna a körbe, annyi fix. első a biztonság, ugye.
másfél órát voltam képes a hátkínzó műanyagszarokon aludni, majd öt körül felvánszorogtam az első miskolci gyorsra, melynek megindulásakor tapasztaltam meg, hogy nem lesz olyan egyszerű egy rögzítetlen trekkingbringa szállítása az utolsó vagon előterében, főleg, hogy mellette állni fizikai képtelenséggel volt számomra egyenlő. rákos közelében jött az ötlet:
papírzsebkendő!
a kitámasztott kerekekkel a stabilitás már nem volt probléma, onnantól csak a potenciális szerencselovagokat kellett szemmel tartani, mely egy ideig a "légyszi hannyitva a'zajtót, köszi!" mondat állomásonkénti ismételgetésével és szúrós tekintettel, mezőkövesdtől pedig nyitottszájú horkolással történt. ez utóbbi hatásfokában így utólag már nem vagyok 100%-ig biztos, de a bringám a helyén maradt a tiszaiig.
a továbbiak pedig úgy néztek ki, hogy még aznap eljöttem ide, tíriába, ahonnan szombaton hazaérkezvén a gépem tápja ismételten közölte, hogy netovább! hétfőn szerviz, én pediglen visszajöttem ide barackot szedni, mert az olyan derék tevékenység.
meg hát kell a korpa tokajba.
hétfőtől ismét miskolc, addig igyatok sok nagyfröccsöt, már ha olyan városban esz a fene, ahol lehet a szórakozóhelyeken szódát kapni...
...baszki, tegnap este tizenkevés helyet jártunk végig, és egyikben sem képesek egy kurva szódásüveget a pult alá baszni. "hihi, ásványvizünk van.", örülök neki, idd meg mind, baszomanyád.
csókok.
