nu, sokadjára kapom meg, hogy mennyire nem frissül az oldal, ami amúgy jogos is. dióhéjban: a chinoinos meló kurtán-furcsán végetért, mi nem akartunk menni, ők nem akarták, hogy menjünk, de a felsőbb erők átszervezést akartak, így mi, a függő alkalmazottak fel lettünk függesztve. valójában senki sem tudja, meddig, lehet, hogy a jövő héten visszahívnak minket, lehet, hogy három hónap múlva, lehet, soha.
mindenesetre kár érte, remek hely volt, életem eddigi legjobb munkahelye.

aztán, panelpogrom. pénteken jóapám elment 'szoboszlóra, még indulás előtt mondta, hogy szóltak neki: a jövő héten kezdik az ablakcseréket valamikor, de időpontot nem mondtak, majd szólnak. én aznap délután szintén el, megnézni csapatom kispesti botlását, majd hétfőig borinál, élvezve angyalföld vendégszeretetét. hétfő éjjel érkezem miskolcra, a lépcsőházi hírmondó pedig közli, hogy másnap reggeltől totális nyílászáró-csere. voltam boldog.

másnap fél tíz körül jöttek is, kibontották kivésték az ablakokat, nyeltük a fasza, negyvenéves port, és körülbelül négy-öt óráig nem volt ablaka a lakásnak. ez tíz fokos kinti hőmérsékletnél rendkívül előnyös.

kb. hét óra alatt végeztek az egésszel, én még vagy három további óráig vakartam utánuk a ganajt, mire úgy-ahogy elfogadható állapotba került a lakás, de örültem, mert végre nem lobogtatta a szél a függönyt zárt ablaknál is.

ma délelőtt épp teát alkotok a konyhában, sztoikus megelégedettséggel nézek ki az új üvegen, amikor csengetnek. az a tegnapi brigádvezető volt, aki a beépítés közben simán, kérdezés nélkül melegítette meg a cuccát a mikrónkban (és nem, nem a melegítés a gáz, hanem hogy nem képes megkérdezni). közölte, hogy sajnálja, de hibáztak, a konyhai ablakot újra ki kéne bontani, mert rossz keretet raktak be. úgyhogy holnap reggel fél nyolc körül jönnének is, ha nem probléma.

és akkor az obligát zárómondat: mi van, móki, anyádba mész?!