végezetül pedig a nap képe barakonyi "sútingsztár" szabolcstól:

egyébként a kép közepén lévő kisutcán szoktam sétálgatni, amikor unokahúgomékhoz megyek. szerencse, hogy az ő házuk egy méteres dombra épült.

itthon ülök, görnyedek a vállalati pénzügyek jegyzeteim fölött ahelyett, hogy pakolnám a homokzsákokat a lakásomtól száz méterre lévő, megáradt szinvánál.

tehetetlenség^3.

nagyon nem megy ez a matek, káli úr, nagyon nem.

és ez volt a lepel alatt:

szar minden.

most csak ennyit szeretnék mondani.

nyolctól-hajnalkettes munka után hazazuhanás, ímélnézés, munkáltató ímélben közlés: ha nincs iskolalátogatási hétfő estig = nem fizetés, ettől először meglepődés, majd idegesnek levés, a papír beszerzését hétfő délelőttre hagyás, elfáradás, ágybazuhanás.

félegykor felébredés, ímélnézés, tanulmányi osztály ímélben közlés: hétfőn, kedden ügyintézés nem levés. ímélnél péntek negyedtízes keltezés.

és akkor most legyenszíves, és bassza telibe az egészet ménkű, úgy vélem.

végül nyolckor feküdtem le, ez 35 óra volt ébren, 14 óra alvás lett belőle. igen, tudom, az én anyámat, azt.

mielőtt benyelt volna az álom, bekapcsoltam a kossuthot, hátha megy benne valami. ment, mégpedig az esti mese. pont a végére kapcsoltam oda, így hallhattam azt a cimbalomdalt, amit valamikor a leggyermekebb gyermekkoromban hallottam utoljára, most pedig a rajtaütésszerű egymásratalálásban ismét.

azt, hogy mennyire szép, nem ragoznám. az viszont nem hagyott nyugodni, hogy mi ez, honnan, kitől, mikor stb.. gúgl nem volt a barátom, egyedül abban tudott segíteni, kit keressek. a kossuth egyik szerkesztőjét dobta ki, ímél, majd a gyors válasz után kiderül, hogy a "csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..." kezdetű nóta bartók-átirata ez, és már igen régóta az esti mese szignálja. innentől már gúgl is szeretett, és elmesélte, hogy ezt a nótát az ötvenes évek elején játszotta fel anya (tarjáni tóth ida) és fia (petrovits tamás). ez utóbbi a felvételkor hat éves.

a kossuthos szerkesztő azt írta, utánanéz, megvan-e önálló felvételen. örülnék neki.

a második lemezem végére raknám. majd.

(nagy a pofám, az első sincs kész.)

kezdek aggódni. 34 órája vagyok ébren, és épphogy csak egy kis fáradtságot érzek.

fura ez azért, no. el is húzok aludni inkább, biztos ami biztos.

megérte fennmaradni, megint az utolsó tíz másodpercben happolták el előlem. szopóág.