fosság van gyerekek, az a helyzet.

egyrészt olyan, hogy takonykór, ami (ahogy azt a neve is mutatja) takonnyal jár együtt. ez leginkább az olyan családiasan csendes marketing-gyakorlatokon jó, amikor az ember kifújni nem tudja, mert akkor nyolc teliműsorozott zsePkendőnél nem áll meg, valamint hangos, viszont szörcsögve levegőért küszködni sem túl etikus, mert hangos.

emellett permanensen be van dugulva a jobb fülem, ami tompább hallást okoz, ilyenformán.

és hogy teljes legyen a kórkép, olyan a torkom, mintha a gégémtől felvágták volna belülről. olyasmi ez, hogy amikor tüdőzöd le a cigidet, a slukk lemenetkor átváltozik gonosz, zöld kismanóvá, és a mellényzsebéből előhúzott kisbaltát belevágja a torok falába vígan.

ja, és szar az egyetem is. ezért fogok minél kevesebbet arrafelé járkálni... 

ők az új barátaim:

szóval volt olyan, hogy kazincbarcelona, és inszén parti. magáról a duhajkodásról nemsokat, mert te azt úgyis leszarod, deviszont annyit mégis, hogy ennyi glam-transzvesztitát rég láttam egy színpadon. azazhogy sohase, de most igen. a döliberét dzsopardizésön nevű kimondhatatlan holland bend dobosa vitte a prímet minden szinten: egy szál fecskében, ciklámen twistedsister parókával tolta a windmillt a "pit" közepén.

egy élmény volt, na.

meg az is, amikor egy illuminált helyihülye - aki már az inszénék mókázása közben is felmászott a pódiumra vezényelni -, a pakoláskor zokon vette, hogy az egyik tag a busz mellé engedett meg egy liptont. a dologból csak azért nem lett verés, mert a helyihülye nézeteit senki nem osztotta (még az öccse sem), viszont az esemény hatására a következő barcikai inszén mókán rituális körbehugyozás lesz beiktatva.

várunk minden érdeklődőt szeretettel.

mátyás király sakk-szakkör.

egy szó:

doomriders. 

erős kurvaanyázási ingerenciám volt erre a szerencsétlen netre, amit a magasságos júpíszí sávszélesítési indokokra hivatkozva baszogat már napok óta (faszt napok, már minimum két hete egy fos az egész; valamelyik délután kábellel együtt ment ki...kétszer).

de inkább arra vagyok ideges, hogy holnap lesz zsinórban a harmadik nap, amikor másfél órát vonatozok a' egyetemre, hogy az indexemet 20 méterrel arrébb vigyem a lófasz tanszék adminisztrációjáról a pöcs tanszék adminisztrációjára.

és azok is buzik, akik a blogjukon siránkoznak. na. 

nem tudok betelni azzal, ahogyan kétfarkúék alázzák a fiat.

káprázatos, ahogy ez a srác visszakézből olyan sallereket oszt, hogy csak úgy pörögnek a marketingesek a forgószékükön.

hatalmas riszpökt.

az ember esetlen és gyarló. küzd a sorsa ellen, amit önmaga épített fel. aztán fut előle. gyenge, mert mindig a rossz szirtet választja, ha feljebb akar mászni. szembe akar nézni önmagával, de nem mer, mert fél. gyáva. az ember korcs.

21 gramm.

megvásárolható videókazettán és dévédén. 

illatos budipapír, az.

annyira nem erős a belőle áradó virágillat, hogy elnyomja a sztenderd szagokat, használatkor viszont pontosan azt az érzést kelti, mintha egy nyíló tavaszi rét közepére ürítenénk egy szippantóskocsi tartalmát.

ha már egyszer archívosdit játszunk, akkor. ez a gyöngyszem körülbelül három éve készülhetett valamelyik érdekfeszítő órán, a bláthy ottó ellenállásmérészeti tanodában, legyen áldott a neve.

mellékszál, hogy az ihlet egy még ennél is régebbi népszabaccság cikkből eredezik, ami bohókás városi élőlények karácsony előtti, rituális szokásait volt hivatott bemutatni a kedves olvasónak.

(az élesebb szeműek megfigyelhetik a hamvas, gyermeki lelkeket beszennyező agresszív videójátékok hatásait)

felrakott pár napja valaki egy miselvájldos poreszt töltögetős oldalra, linkelt is hozzá proper borítót, ahogy azt kell.

első komment: "Hé ez nem az ápolónő a Jóbarosszban-ból?"

jóreggelt kívánok.