azért az megint egy gyönyörű korrajz, hogy a fennállásának első bajnoki győzelmét épp megszerző videoton meccsén ma valamivel több mint hétezer ember volt kint. az ünneplés után fél óra alatt kiürült a stadion.
mi tavaly tavasszal a nyitófordulón nyolcezren voltunk.
kiesőként.
csak egy pár mondatban 'patáról, merthogy ez egy cigányozós blog, ugye.
három szép, egyben nyomorúságos évet töltöttem el ezen a gyönyörű mátrai vidéken, közvetlenül a szomszédos faluban, 'tarjánban (hogy mitől a kettősség, azt egy sör mellett bárkinek). a három év alatt mindig rácsodálkoztam, milyen rendszerető, békés és befogadó népség a tarjáni, és hogy mennyire vigyázott a falu természeti és épített értékeire annak ellenére, hogy ott se vetette fel a pénz az embereket.
azon is mindig csodálkoztam, hogy a faluban nem voltak cigányok. ellenben ha 'patára, vagy 'orosziba átment az ember, rögtön látta, hogy ott meg voltak.
biztos szarabb volt ott a gdp, vagy ilyesmi.
a jelenlegi helyzet viszont abban is különösen elgondolkodtató, hogy mennyire szimbiózisba kerültek a különböző megélhetési emberek. a megélhetési uszító megtartja/növeli a táborát az "ismerd meg magyarországot" című társasjátékkal, a megélhetési rettegő nemzetközi médiafigyelmet és exodust kerekít egy csillebérci táboroztatásból, a megélhetési belügyminiszter bíróság elé citálja a jobbosokat terepszínű nadrág miatt, sasszézik egy kört a cigánysoron, majd közli, hogy minden rendben, a megélhetési gyurcsány tovább fúrja magát a maszop-elnökségig, a megélhetési balliberális pesti jogvédő pedig - jó szokásához híven - izomból nácifasisztázik a fészbúkon, kitelepítést szervez, sőt, a jövő héttől örökbe is fogad egy-egy purgyét.
ja, nem.
Zöld, galléros pólóban, katonai nadrágban, sapkában és bakancsban a Magyar Gárda utódjának 30-40 tagja gyűlt már össze a Kossuth téren, a Magyarok Világszövetsége által szervezett alkotmányozó nemzetgyűlésen. Az előbb éppen egy sámándobos adott elő, aki lazán álldogálva hallgattak a gárdisták és a többi nézelődő.
A sámándobos rendezvényen körülbelül kétszázan gyűltek össze. Az egyik felszólaló elmondta, hogy be kell látni, ennyien nem tudnak alkotmányozó nemzetgyűlést tartani, de megköszönte mindenkinek, hogy eljött.
visongva röhögök.
azaz "köszönöm istenem, hogy ide kerülhettem", írja fácse-oldalán a majd' háromszáz spanyol első- és másodosztályú bajnokit a háta mögött tudó luque a tegnapi meccs után.
emberünk bajnoki meccsen lőtt gólt a real madridnak.
mitől ment hát el az esze? - tehetnénk fel a jogos kérdést...
ettől.
no, áldás, békesség, kétezer miskolci megindul a buckáknak.
valhalla!
fokozom még.
"– Sajnos, nem tudtam felvenni még a telefonomat sem, annyian voltak. Úgy volt, hogy 9-kor kezdjük meg az árusítást, és bár hamarabb nyitottunk, de volt aki már 8 órától várt az üzlet előtt. Alig tudtam bejönni a boltba, és nem győztem kiszolgálni a jegyvásárlókat. Volt olyan idős bácsi, aki 50 kilométerről, vidékről jött, hogy jegyet vegyen, és volt, aki a megyehatáron túlról érkezett, mint például az a DVTK drukker, aki Záhonyból utazott Miskolcra, hogy belépőre tegyen szert. De volt norvég vásárló is ma reggel, akitől megtudtuk, hogy csak pár napig van itt Miskolcon, DVTK meccsen még sosem járt, viszont lépten nyomon erről a meccsről beszél mindenki a városban, és úgy döntött, hogy megnézi, hogy mi az ami ennyire lázban tartja itt az embereket. Ami pedig az eladott darabszámot illeti: 500-nál is többet vittek el két óra alatt."
kéremtisztelettel, vázolom a történetét, miért fogom kihagyni a soilent green és a today is the day vasárnapi mészárlását.
miskolci ember utoljára 1974-ben ünnepelhetett labdarúgó bajnoki győzelmet. (másodosztályút. elsőt még nem sikerült.) az így eltelt 37 évben mindig vagy osztályozón, vagy második helyen, vagy valami visszataszító telephelycserével sikerült felküzdenünk magunkat a bohócligába. ennek a harminchét éves szessönnek lehet most, vagyis június 11-én vége, orosházán. bajnok lehet a diósgyőr.
még tavaly nyáron úgy vágtunk neki a keleti csoportnak, hogy abszolút esélytelenek voltunk a feljutásra, tulajdonképp örülhettünk, hogy a szétvert, lezüllesztett, csőd szélén álló csapat egyáltalán ki tud állni 11 játékossal a bajnokikra (rákospalotán már a kapusunkat cseréltük be csatárnak (!), mert nem volt elég ember).
aztán jött leisztinger mint ügyeletes megmentő (a diósgyőri gyomor úgy rezzen össze a megmentő szótól, ahogy pavlov kutyája a csengőre nyáladzik). ezidáig úgy fest, ő nem az eddigi "beígérek-béelt-hozok-kivénhedt-játékosokat-pénzmosodát-csinálok-majd-kifosztom-a-klubot" taktikát igyekszik forszírozni, hanem stabil, átlátható gazdálkodást csinált, lecserélte az ingyenélő szarkavarókat céltudatos, tehetséges (szak)vezetőkre, hatékonyan alkalmazta a kommunikációs csatornákat, jó viszonyt alakított ki a szurkolókkal és nem utolsósorban a magyar piacon is megfizethető, agilis, törekvő focistákat igazoltatott. emberünk nem hülye.
ennek megfelelően a csapat megindult fölfelé, és a téli szünet alatti hétpontos nyíregyházi előnyt most vasárnapra ledolgoztuk. nyolc (!) mérkőzéses győzelmi sorozatunk van, ezalatt 20 gólt lőttünk, egyet (!!) kaptunk. több mint ötven éve (!!!) nem produkáltunk ilyet.
végül arról, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy miskolcon fociláz alakuljon ki: amikor a sporttévé bejelentette, hogy a nyíregyháza-diósgyőr örökrangadót szombatról hétfőre (!) teszi át, egy emberként hördült fel borsod népe. több száz email, sms, facebook-komment lett egy tévében elejtett félmondatból, plusz egy külön csoport is alakult a fácsén (majd' ezer taggal). a népakarat győzött, így e hét vasárnap lesz a két első csatája.
amire 1100 jegyet küldtek a tirpik. erre újabb felhördülés következett, aminek apropója az volt, hogy a hétfő déltől árusított jegyeket délután négyre felvásároltuk. mindet. újabb megmozdulások, így mától újabb ezer darabot rohanhatnak meg a későn kelők.
és akkor egy tegnapi fotóval zárnám:
"a megadeth után a slayer olyan volt, mint egy lagymatag petting után egy gyors száraz anál."
ja, amúgy tudom, hogy nem írok ide már egy ideje, de majd fogok. tényleg.
