no, azért nem volt poszt, mert csütörtök délelőtt a konpjúterem tápja azt mondta, hogy netovább. nem engedte magát bekurblizni többet, úgyhogy káput. és habár a vernivalóan flegma, és irritáló szervízes még aznap bepakolta volna az új devicét, sőt, még az általam igényelt házhűtőt is, pénzem csak ma lett rá. úgyhogy ma lett gép.

és akkor még megemlékeznák múlthét keddről. ekkor tettem ugyanis tiszteletem dicső székesfővárosunkban különböző kedves emberek társaságát keresve. nem megyek bele túl mélyen, úgyis leszarod, meghát én is, hogy te ... de azért annyit mégis, hogy nem hiába vagyok tele már évek óta ambivalenciával, ha pestről esik szó. egyszerre utálatos és gyönyörű. majd egyszer kifejtem.

amit viszont talán érdemes ideírni még, az a step on it nevű döfi tánczzenekar dobosával esett beszélgetésem. éppen a harmadik kör viszkikólával egyensúlyoztam a helyemre, amikor látom, hogy vinszen és bercin kívül egy harmadik tag is leledz az asztalunknál. gyanús volt, hogy ugyanolyan póló volt rajta, mint rajtam. igen, olszkúl monszteres. rövid társalgás után kiderült ugye, hogy ő a. szokásos tiszteletkörök, pacsizás, vigyorok, majd a gembiczki bekérdezi a frankót:

- és amúgy mikor kezdtek?
- hátöö (órájára néz) ... úgy körülbelül mínusz húsz perc múlva.

tanulság: ha a számodra oly kedves zenekar játszik, nézzed meg a programot rendesen.

igen, mert amikor negyvenhetedszerre oltanak le különböző egyének a "mikor kezdődik a step on it?" mondattal, és már a bandatagok is szánakozó vigyorral mondogatják egymásnak, hogy "szegény srác, azt hitte, másodikként kezdünk", nos az annyira nem jó.

viszont lepacsiztam pándival.

nem tudod, ki ő? buzik vagy.