nevetséges, szánalmas, nevetséges, szánalmas, nevetséges, szánalmas.

a magyar zenei élet röptetésében még az ilyen és ehhez hasonló kritikák is élen járnak. a linkelt példány szerzőjének bő nyálat kívánok a jövőben is.

a fentieken kívül még a magyar egyetemi oktatás színvonala baszott fel a hosszúhétvégén, de most kivételesen nem a saját házam tájéka,

már meg se rendít az olyan, mint ami csütörtökön volt, miszerint a drága tanszékvezetőnk, akit bronzba kéne önteni éltében, volt oly drága, hogy csak és kizárólag akkor talált időpontot a szakirányos tájékoztatójának, amikor nekünk egészcsoportos prezentációnk volt. na, vajon kinek kell még egy hetet szarakodni, és péntek reggel nyolckor prezentálni emiatt, na VAJON kinek?!

hanem a nőmé, aki kaposvárott kommunikációs, és nyílt titok, hogy jövőre bezárják ezt a szakot, ennek okán menekül onnan előadó/hallgató egyaránt. így történt, hogy kaptak egy méretes falloszt az addigi szakember-okító helyett, aki szintén dezertált, de inkább az a helyes megfogalmazás, hogy akit elhajtottak a rákba, mert már minek oda rendes tanár. ez a friss, méretes fallosz aztán baszott órákat tartani,

ami egyébként általános az egész karon kb. meséli bori (aki a nőm nekem), hogy gyakran egy telibekúrt órájuk nincsen a napi három-négyből, mert a tanár mondjuk nem tart órát addig, amíg csinálják a termet (ez a gyakorlatban két évet jelent), vagy mert rossz az idő, vagy mert van sapka, vagy mert nincs

amiért idővel valamelyik bátrabb egyén felköpött a minisztériumba, hogy hé! le is mászott egy felügyelő, akinek eljövetele előtt azonban tájékoztatva lett a diáksereg mr. fallosz által, hogyha valaki egy rossz szót is mer szólni, akkor annak annyit, hogy közeleg a vizsgaidőszak.

magyarizmo.

rotting paradise.