most arra gondoltam, hogy teljesen váratlanul csinálok ide egy posztot, hogy még véletlenül se bizonyosodhassék meg róla bárki is, hogy már nem írom a blogot.

amúgy meg naná hogy nem írom. szép évek voltak a kétezresek, de a freeblog kivérzése is remekül szimbolizálja, hogy a blogkorszak lezárult. más világ van már; tumbler, tvitter, vájn, káub... jobb is ebbe beletörődni. úgyhogy arra a konklúzióra pofoztam magam, hogy legyen itt egy pont.

pl. ezt a pontot már szinte mindenki megtette, aki annak idején hatott rám, hogy blogot kezdjek. nekik volt igazuk. én ellenben csak szorongattam a markomban ezt a döglött állatkát, de nem volt szívem eltemetni. úgyhogy most megteszem. nullahatban kezdtem, az majdnem nyolc év (ha az utolsó hónapokat erős jóindulattal hozzácsapjuk).

fog hiányozni. nem a blog, az írás. a korábban linkelt tumblim ugyanis elment egy ilyen reblogolós irányba, amit amúgy pont el akartam kerülni, de béna voltam, mindegy már. lehet, hogy lesz majd egy másik, ami személyesebb, terjengősebb lesz. még kitalálom.

pá.

nyisd fel fásult pillád, közönynek szülötte
tekints a fertőre magadnak elébe
végy példát a célodhoz köpenyforgatókról
nem számít, csak magyar legyen, teli torokból

ezt az előző posztot lassan egy hete próbáltam kihányni a freeblogosra, és már annyiból nem is áktüel, hogy ma hívtak, hogy mehetek dolgozni hétfőn. mókás volt; hétfő hajnalban lőttem el a jelentkezést, aznap 11 körül hívtak, hogy be tudnék-e menni interjúra kettőre, fél háromra befejeztük a megbeszélést, ma fél tizenegyre meg lett munkám.

lendületesek.

továbbra is erősen hezitálok, hogy hagyjam-e ezt a blogot a faszba, és/vagy kezdjek-e újat, vagy elég a frissen indított tumbler, meg a korábban indított, igazából rendesen sosem használt tvitter. aztán mindig oda lyukadok ki, hogy valamilyen formában kell ez, mert tumblira meg tvitterre sosem fogok kihányni modoros sokbekezdéseseket, ide meg de, szóval még marad. még.

azon felül, hogy a legutóbbi bejegyzés óta sem sikerült melót találni, talán annyi érdemleges történt még, hogy voltam intronaut-koncerten, ami élményben ütötte az eddigi top helmetet is. az az igazság, hogy rizsázhatnék arról, mennyit jelent zeneileg nekem az intronaut, meg hogy mennyire tündérpofák ők, miközben meg akkora tehetségük van négyüknek, hogy ha szétdobnánk, elég lenne az országnak a következő húsz évre... de inkább nem. nézz utánuk, most jött ki lemezük, szeressed.

ja, annyi még, hogy fontolgatom, átköltöztetem az egész blogot valami konkurens szolgáltatóhoz, mert ez a fríblog nevű vállalhatatlanság lassan magától összeomlik, mint egy... mint egy valami, ami magától összeomlik. na.

update: nem fontolgatom, hanem költöztetem. az már a kabaré-kategória, hogy két napig txt-ben kell tárolnom egy posztot, mert a rendszerük baszik elmenteni.

update 2: közben a blog.hu-sok voltak olyan jófejek, hogy átpaszírozzák a kontentet, úgyhogy mostantól itt. heló!

és azt a hagyományt sem töröm meg, hogy mindig kihagyok egy lemezt a tízes listából. pozváék széjjelcsapott, kellemetlen, befordult és tüskés hangzóanyagát a tegnapi koncertjük óta értékelem csak igazán. szépen játszották el a dalt.

gecinehéz lemez amúgy, havonta egyszer-kétszer el kell majd rajta nyámmogni.

megnyilatkozom.

• jan kettővel lejárt a szerződésem a cementipari multinál, így ismét a diplomás munkanélküliek táborát, úgy. egyébként tanulságos három hónap volt, egy sör mellett bármikor, itt annyira nem, mert még úgy járok, mint a betoncipős joe demiro. emlékszel a betoncipős joe demirora?
  
  
• a magyar postának a kedves édesanyját csókoltatom. a két ünnep között ajánlva, elsőbbségivel feladott levelem január második hetéig sem érkezett meg. ezzel szemben a finn combat rock industrytól rendelt nine-lemezem bő két nap alatt megjött helsinkiből. picsán kéne rúgni már ezeket az állami mamutokat, de úgy istenesen.
  
  
• nem, nem töröm meg a szép hagyományt, tavalyi tízes lista januárban, ábécérendben, e:

chief rebel angel - black horn
crusades - new year repeat
gojira - l'enfant sauvage
high on fire - de vermis mysteriis
killing joke - mmxii
merkabah - a lament for the lamb
prong - carved into stone
shapat terror - ep 2012
unsane - wreck
yppah - eighty-one
(+1: abraham - the serpent, the prophet & the whore)

egy pár hónap, és írok megint.

szóval most dióhéjban az van, hogy az egyik nagy építőipari multinak vagyok az alkalmazottja január kettőig, akik hetekig tanítgattak arra, hogyan cseréljük majd le a magyarországi telephelyeken kiválóan működő jelenlegi rendszert egy olyanra, aminek hatékonyságát a "műanyag késsel kandisznót szúrni" aforizmával tudnám csak akkurátusan leírni.

jó dolog az, amikor tudod, hogy van értelme a munkádnak.

a betanításunk vége felé megkérdeztek minket, ki hova szeretne kerülni. a jól helyezkedők jó helyekre kerültek, a nem helyezkedők meg a maradékra. így megy ez. nekem csak annyi mákom volt, hogy mordorba miskolcra csak ketten akartunk jönni a harminciksz fős létszámból (ki érti ezt?!), így itt is vagyok.

budapesten élő miskolci emigránsból tehát miskolcra emigrált budapesten élő miskolci emigráns lettem: egy városszéli szálloda negyedik emeletén lakom, kilátással az avas sírkőpaneljaira. a hotelt - ahogy a kaját és utazást is - a cég állja, használata pedig erősen indokolt, lévén így csak negyed óra reggel a munkába séta, nem pedig egy órával több.

viszont az elmúlt hetek összes stressze, a mindent az utolsó pillanatban bejelentő spanyol koordinátoroktól kezdve, a szervezési bizonytalanságokon át, a lerohadt telephellyel bezárólag sem tudta tetézni azt a traumát, amit a károly hotel svédasztalosnak hazudott reggelijénél feltálalt hideg teszkós virsli mellé kapott tv2-s mokka szolgáltatott, amiben a műsorvezetőként funkcionáló rákászróbert negyed órán keresztül beszélgetett dr. grespik lászlóval arról, hogy végsősoron komár lászló harmadik felesége megegyezik az ötödikkel, de egyiket sem érdekli az örökség.

brain: molten.

Farsang:

- Pistike, te minek öltöztél be?
- Csak.

napi borzasztó viccünket, jó napot.

szóval továbbra is nagy a kísértés, hogy hagyjam ezt a blogot a faszba, amire csak rátesz egy újabb és újabb lapáttal a szinte naponta olvasható anyázás a freeblogra, de most épp történnek dolgok, szóval lesz kontent. vagy nem. háh.

ha akarnék retrográd lenni, akkor regélhetnék az elmúlt bő két hónapról: a munkahelykeresés szopásairól, váratlan kutyaharapásról, a cementiparról, a konstans bűzről, kifogyó benzinről dízelről, dallamos grindcore-ról vagy a dominikai köztársaságról, de már a záródó metróajtó lábbal történő késleltetése közbeni metrókocsiba ugrás helyes metódusát is kitapasztaltam. biz'.

mindezek helyett álljon itt egyfelől az, hogy a the great deceiver a venom well designed c. lemeze zseniális reggeli bkv-soundtrack, másfelől pedig szeretném megnyerni ezt a könyvet íbéjen:

drukkolj nekem. köszi.

ja, és az előző popnótát egy reserved-boltban hallottam először, az árkádban, pólóválogatás közben.

szerencsére szeptember 30-án jön a nasum.