tegnap egyébként olyanra vetemedtem, mint még sose: képes voltam megnézni júda ben húr szuperzsidó kalandjait ezen a tíszíemen, vagy mi a rákfenén, ráadásul fél háromkor lett vége. aztán félálomban remek érvelést hallgattam a petőfin, miszerint a mai falusi nyuggereknek közösségépítő foglalkozásokat kéne szervezni, hogy ne vesszenek kárba a régi művházak, meg hogy erzsi néniéknek is lehessen csipkét verni for fun. a dolog ott billen meg, hogy a mai nyuggerek jelentős hányada inkább a mónika sót részesíti előnyben egy tál tescogazdaságos sósperec társaságában, minthogy ilyen tréningeken jelenjen meg.

hogy mikkel bírok én foglalkozni. kegyetlen.