egyébként kevés gusztustalanabb dolog van annál, amit már egy ideje tapasztalok. az, hogy egy csapat kikap öt meccsén zsinórban - elég ritkán ugyan, de - megesik. viszont az kegyetlen alja dolog, hogy amíg egy szerencsétlen botlábú gyökérnek el kell menni heti öt edzésre, meg egy mérkőzésre, és emellé kapja a kocsit lízingre, a csillagászati fizut, ilyenolyan beutalót, apámfaszát, addig nem képes lélekkel játszani a pályán (mondhatnám, hogy meghalni a pályán, de az sablonos, és ezeknek a semmirekellőknek az ügyében eléggé megmosolyogtató).

a hab a tortán, hogy ezek közül egyeseknek van pofájuk másnaposan rangadóra kifutni kezdőként déltájban, vagy az ötödik zsinórban bukott meccs után részegen fetrengeni az akroban/millerben/rockyban/sinusban (a nem kívánt törlendő/a megfelelő aláhúzandó).

csak azt az egy dolgot felejtik el, hogy ez az egész szar értünk van. olyanokért, akik megveszik egy ezresért a jegyet szombatonként (pedig tudja, hogy a hó végén húzni fogja a száját, de csakazértis). mert nincs más öröme ebben a szájonbaszott életben, csak ez a csapat. aminek a meccseire kijár már negyvenhárom éve. és a csapatért jár ki. nem sokakat érdekel ez a szenny foci ugyanis manapság...

mostmár csapat sincs. olyan, amelyik kikap a meccseken, de szerethető, mert akar.

így meg ez, baszki. így.