aston villa - newcastle angol bajnoki közben faltam a jól megérdemelt lencsefőzelékem, ezzel párhuzamosan pásztáztam a tévéússágot akkurátusan. aztán hirtelen felkaptam a fejem valamire. a kommentátor biztos valami egészen mást mondhatott, mint amit hallottam; vajmi kevés premiership meccs közben hangzik el ugyanis a lépcsőcsöcsű kifejezés...
legalábbis szerintem.
tegnap egyébként olyanra vetemedtem, mint még sose: képes voltam megnézni júda ben húr szuperzsidó kalandjait ezen a tíszíemen, vagy mi a rákfenén, ráadásul fél háromkor lett vége. aztán félálomban remek érvelést hallgattam a petőfin, miszerint a mai falusi nyuggereknek közösségépítő foglalkozásokat kéne szervezni, hogy ne vesszenek kárba a régi művházak, meg hogy erzsi néniéknek is lehessen csipkét verni for fun. a dolog ott billen meg, hogy a mai nyuggerek jelentős hányada inkább a mónika sót részesíti előnyben egy tál tescogazdaságos sósperec társaságában, minthogy ilyen tréningeken jelenjen meg.
hogy mikkel bírok én foglalkozni. kegyetlen.
mi lenne szegény pankokkal, ha elterjedne?! (nem mintha amúgy adnék egynek is..)
ezt olvasva még furcsább, hogy megöngyilkolta magát a múlt héten.
most vagy nagyon kíváncsi lennék, mi járhatott ennek az embernek a fejében, vagy nagyon nem.
egyébiránt ennek van egy második - politikailag korrekt - epizódja. előbb-utóbb idehányom azt is.
