általános mizantrópiám pedig jobbára pontosan akkor megy át habzószájú agyeldobásba, amikor történetesen betévedek a zegyetemre.

és most félretéve minden arcoskodást, tényleg rettenetesen szar szembesülni az ottani jelenségekkel. azokról az egyedekről van szó, akik valami kurva fontos egyénnek hiszik magukat (jobbára nőneműekről van szó, lévén közgáz), van egy valagnyi trendi ismerősük, meg ők maguk is azok, naná.
szóval amikor az ilyen beilleg az előadóba 5 perccel kezdés előtt, végigvonszolja magát a sorok között - sűrűn elejtett "jaaaj, szijjaa" felkiáltások erdejében -, nos akkor megvillantja a "tegnapvettem hellokitty" tartozékait, majd elégedett vigyorral gyűjti be az elismerő, trendi pillantásokat.

és ilyenkor ne kapjon a baltájáért az ember az oldalához...

soundtrack: amon amarth - versus the world