ma fel lettem kérve gitárosnak egy helyi zajászati társulatba. kár, hogy egy behangolhatatlan akusztikussal nem lehet túl hatékonyan izommetálkórt játszani, így ugyanis vissza kellett utasítanom az ajánlatot. pedighát pózerkedtem volna nagyokat a tökig eresztett harley bentonommal, toltam volna idegbeteg szólókat a mós-partok után, meg vigyorogva üvöltöttem volna a szingalongokat mind a húsz ember képébe, akik eljöttek volna ránk.

vegyél nekem légyszíves egy villanygitárt. gyakorlóval, meg pedállal együtt. szeretni foglak.

egyébként körülbelül négy zenekarnyi ötlet/koncepció/dalszöveg/riffhalmaz van meg részben/egészben, és bár akiknek eddig mutogattam/mondogattam ezeket, helyeslően bólogattak, hogy igen, ezt egészen döfi lenne így tolni, mégis az az érzésem, hogy ha meglenne a hangzószer, akkor se találnék embereket magam mellé. berci is alig talál hasonló beállítottságú arcokat egy kétmilliós dzsumbujban, akkor itt, cigányfalván ugyan hányan lehetnek?!

no nembaj. vígasztal a tudat, hogy az ősz igen jófélének ígérkezik hangversenyek szempontjából. lesz például chief rebel angel/shapat terror/locust on the saddle a környéken egymás után kétszer is, esélyes tehát egy kétnapos mocsokrokk-terápia. aztán butapestre jönnek olyan világnagyságok, mint az aborted/behemoth/kataklysm hármas, vagy a black dahlia murder/job for a cowboy/the red chord trió.

lesz mire elverni a korpát.

szan dáun/szan rájz.