túl sok csipa nyílik ki mostanában a világpolitikában. valamelyik nap találkozott a németek csanszelorja, az angela merkel azzal a joviális öreg bácsival, akit jobb körökben úgy neveznek, hogy tendzin gjaco, amúgy meg ő a tizennegyedik dalai láma. erre a derék zöldzubbonyos maoisták hadrendbe rendeződtek, hogy nana, hát az nemúgy van, hogy akárki találkozhat ővele, hiszen az a MI BELÜGYÜNK. szerintem viszont a kurva anyátok.

az sajnos igaz, hogy a kínaiaknak gyeplő van a kezében. volt itthon egy öreg komcsi (valami feketének hívták), aki évtizedekre előre megmondta a nagy kínai nép vezetőinek, hogy mit kéne csinálniuk ahhoz, hogy kijöjjenek a posványból, amit a saját rendszerük csinált. nos, kijöttek. olyannyira, hogy most a világ egyik vezető nagyhatalma, és intézhet magának olimpiát madárkalitkával, eltussolhat tömeges kínzásokat/mészárlásokat, tajvant, kiotót (minden héten építenek egy szénerőművet), sőt, még azt is, hogy a bányáiban évente egy kisebb magyar városnyi ember pusztul el.

a többi vezető hatalom meg leszarja azt a párszázezer embert. statisztika. vannak ott elegen.

aztán még akartam erről az ahmadinezsádról is pár sort, de elment tőle a kedvem. annyi talán elég, hogy ha ennek atom kerül a kezébe, abból érdekes dolgok fognak kisülni.

messages inside of me