ismét nosztalgia-hour. a merengés tárgya újfent a bláthy ottó ellenállástolodai intézet megboldogult mindennapjaiból fakad, azon belül is az irodalomórák rejtelmeiből.

a szkeccs jobb megértéséhez érdemes megemlíteni, hogy az osztály (ahogy az iskola is) szinte kizárólag hímneműekből állott, akik (műszaki iskola révén) nem tanúsítottak túlzott érdeklődést az irodalom tantárgy, valamint az azt oktatni próbáló - amúgy igen liberális szemléletű - tanerő iránt.

tehát egy ilyen átlagos magyarórán történt meg az az eset, amikor a mellettem helyet foglaló gábor cimborám úgy adott hangot a kortárs magyar költők iránti ellenszenvének, hogy egy megvetéstől és iróniától tocsogó költeményt rittyentett a - később kultikussá váló - füzetbe.

A bánat szürke, néma postás,
Sovány az arca, szeme kék,
Keskeny válláról táska lóg le,
Köntöse ócska, meg setét.

Mellében olcsó tik-tak lüktet,
Az utcán félénken suhan,
Odasímul a házfalakhoz
És eltűnik a kapuban.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.

ja, de azért ne menjünk már el ily lazán államalapítószentistvánkirályunk ünnepe mellett.

ugye van a tűzijáték, aminek számomra mindössze egy számottevő pozitív hozadéka volt, mégpedig hogy ma megtanultam, hogy hosszú ű-vel kell leírni. nem, amúgy nem néztem. frusztrál, hogy ennyi lóvét elverünk minden évben erre a szarra, pedig ha mondjuk spórolnánk kicsit, a megtakarított pénzből egy csomó völgyhidat építhetnénk dombok közé. vagy esetleg centralizált önkormányzati negyedeket minden megyeszékhelyre. vagy ötösmetrót a székesfővárosnak.

aztán a mai (jólvanbazmeg, tegnapi) nap abszolút agyameldobombazmeg-díj győztese a két magyarfutball-reprezentáns az állami kitüntetettek között.

ugye amikor elkezdjük keresni az okokat (indítékokat, bocs), akkor talán először az sejlik fel, hogy a king bélát valószínűleg azért csapták mellen a plecsnivel, mert ő annak idején időben felmérte képességeit és amikor szembekerült saját középszerűségével a világ labdarúgásában, rájött, hogy ezzel a tudással itthon nagyon sokáig elvegetálhat. béla valójában egy jós volt, egy igazi nostradamus, aki pályafutásával nemcsak hogy előrejelezte a magyarfutball pöcegödör-merülését, hanem egyúttal létrehozta a kilencvenes évek professzionális magyar labdarúgójának archetípusát.

hát ha ezért nem jár érdemkereszt, akkor semmiért.

nade a verebest aztán még én se értem. hogy ez a kiégett, lapátfülű vén cigány mire kapott lovagkeresztet, azt valaki magyarázza már meg, de most hót komolyan. egy dekád óta a kutya nem hívta sehova, legfeljebb stúdióba szakérteni, hogy szakértsen a retekklub akkori pengéivel. példának okáért kitörölhetetlen emlékek maradnak számomra a világi-verebes páros ámokfutásai. amiket azok ketten egy enbéegyes meccs alatt összehordtak, az gyaníthatóan nem evilági volt. de valamit biztos szedtek hozzá, efelől semmi kétség.

dévényi "pontoslabda" tiborról már nem is mondanék semmit. 

úgyhogy a fenti indokok alapján kérem a következő személyek előjegyzésbe vételét az egy év múlva esedékes díjkiosztásokra: urbán flórián, reszeli-soós istván, schobert norbert, fekete pákó, zalatnay sarolta, kiszel tünde és donatella, fásy ádám, szintiboy valamint dzsínó és az oláh család.

előre is köszönöm.

ha fel lennének töltve az elemeim, gecire felvenném ezt a villámsorozatot, ami most megy a bükk fölött. az egész ég, mint egy haldokló neonlámpa hattyúdala.

csak amíg a neonlámpa csönben kattogva adja tudtunkra, hogy elege van a létezés eme formájából, addig itt apokalipszisszerű dörgés megy már egy ideje.

na, megjött az eső, be kellett zárni az ablakot. oda az ingyenmozim.

faszom.

the soundless dawn came alive as cities began to mark the horizon.