ismét nosztalgia-hour. a merengés tárgya újfent a bláthy ottó ellenállástolodai intézet megboldogult mindennapjaiból fakad, azon belül is az irodalomórák rejtelmeiből.

a szkeccs jobb megértéséhez érdemes megemlíteni, hogy az osztály (ahogy az iskola is) szinte kizárólag hímneműekből állott, akik (műszaki iskola révén) nem tanúsítottak túlzott érdeklődést az irodalom tantárgy, valamint az azt oktatni próbáló - amúgy igen liberális szemléletű - tanerő iránt.

tehát egy ilyen átlagos magyarórán történt meg az az eset, amikor a mellettem helyet foglaló gábor cimborám úgy adott hangot a kortárs magyar költők iránti ellenszenvének, hogy egy megvetéstől és iróniától tocsogó költeményt rittyentett a - később kultikussá váló - füzetbe.