örömteli hír, miszerint az eddigi napi két cataflam helyett már ma elég volt egy is. a vicc, hogy nem is a lyukas fogamra kellett beszedni, hanem az ínyemre, ami akkor kezdett el iszonyatosan lüktetni, amikor a fájós fogat elkerülendő, a bal oldalamon kezdtem el rágni. rokk.

van itt egy hely, nem messze a lakásomtól, ahova régen eléggé szerettünk eljárni. billiárd, csocsó, dárc, boxok, kényelem, rádiórokk zene. gondoltuk, a mai pizza után még beugrunk oda. rossz ötlet volt.

ekkora putrit ugyanis már régen láttam, amivé ez a hely alakult. duc-duc-buttm-buttm frekvenciasűrítmények, kőagyú kidobók, kivilágítatlan, ragadó csocsóasztal, tömeg, és legfőképp ami a tömeget alkotja: átlag 14 éves, csöcs/segg/fuksz kint, bulifotósthíddide purdék. mindenhol.

és verik magukat erre a szarra, amit ha normális ember hall, belerúg a porszívóba, hogy milyen csúnyán szól. mert oké, elismerek én sokféle szart, de ezt az árenbível kevert diszkós hányást végtelenített mikszbe gyúrva, ezt tipikusan azoknak a márkabuzi plázatöltelékeknek találták ki, akiknek az íkúja kétjegyű. ez nem ízlés, ez maga az igénytelen fos.

úgyhogy az összes fattyat, aki ilyet hallgat rendszerszerűen, azt bedarálni, megetetni a disznókkal. köszönöm.

witchcult today.