"A színpadon pisilt be Nelly! - A színésznő a színpadon pisilt be nevetés közben."

szóval megjöttem, meg minden. rövid sommázatom: kurvul el a hegyalja. a hosszabb meg nagyjából úgy néz ki, hogy egyrészt kedves édesanyját annak, aki a mobilbudikon, kézmosókon, hangosításon stb. spórol, másrészről a főfellépők névsora már tokaj előtt is heves kurvaanyázási ingerenciát gerjesztett, így utólag meg elmondhatom, joggal.

mert pölö a katatónyjából tíz percet bírtam (unalmas), a kalyibámból talán kettőt (fárasztó), abból a dzsüliett end dö miafaszból ötöt (semmi), aki meg elment sziksztinájnájzra, annak le kéne fűrészelni az arcát.

a fentiek miatt az egész fesztet belengte egy bepunnyadt miafaszvan-érzés, engem meg megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy harmadik éve hanyatlik a hegyalja, és ha a jövő évi tizedik szeánszra nem képesek valami összeszedett névsort búkolni, a jóisten se menti meg a tokajfesztet a lassú rothadástól. aztán.

2000-ben ügye azért indult el ez a sorozat, mert a szőröstalpúak beleszartak a tiszánkba, így - az ökokatasztrófán felbuzdulva - környezettudatos népek lepték el a rakamazi kenpinget. nu, nyolc év alatt sikerült teljesen kivetkőzni ezt a baromságot: úton-útfélen kosz, mocsok, szemét, szar, szemét, szar. ujjé a ligetben.

szerencsére az enbernek akadnak barátai, akik kiragadják a potenciális szarkedvből, így számomra alapvetően pluszos volt az idei móka is, ahogy minden eddigi.

és képzeld, megtanultam mosni. irdatlan.

touching the void.