"A romák azért szervezték mára a demonstrációjukat, mert ez a Gyerekek Világnapja, márpedig számukra a gyerek a minden, mondta Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkrományzat elnöke."

tegnap kiganéztam a lomost,

a lomos annak a félszobának negyedszobának a közkeletű elnevezése, ami a hetvenes évek népszerű paneltechnikájában a perkettes lakásoknál a fürdő mellett helyezkedett el. mivel annyira lófasz kis szobáról van szó, hogy tulajdonképpen semmire sem használható, általában ide került minden lakásban az ún. gány

aminek - azon kívül, hogy egy hátizsáknyi hulladék-, meg úgy 15 centi ánégyes stóc féloldalas papírt köszönhetek - az volt a haszna, hogy számos olyan dolog került elő, amiről az életben nem hittem, hogy mégegyszer viszontlátom. ilyen pölö a saját (illetve a bátyámé is - mint szinte minden, ez is öröklődött) ablakzsiráfom, amibe belepillantva megnyugodva konstatáltam, hogy még mindig megtalálhatóak benne a szocializmus, az április negyedike, a mesterséges hold, valamint a KRESZ címszavak, ugyanakkor a novembernél egy joviális lenin-kép bazsalygott rám.
könny szökött a szemembe.

mellesleg kíváncsi lennék, hogy néz ki egy aktualizált verzió ebből a műremekből. ha ugyanúgy elkúrták, mint a teszveszvárost, akkor már ebben is olyanoknak kell lennie, mint a transzszexualitás, a hellokitty, a terrorizmus, vagy a hamburger. de talán csak nem...

visszatérve. a tegnapi lomoláskor találtam egy szakközepes papírfecnit, amire a jóképességű menzon cinborám írta rá - pár kacagó napocska társaságában - a következőket: "ne szomorkodj guli, mi három igazolatlannal is szeretünk!".

az úgy volt, hogy egyik év végén nem tudtam, hogyan reagálja majd le apám a fenti - visszanézve elég nevetséges mértékű - hiányzást, de aztán észre sem vette a bizonyítványban.

a történet megmosolyogtató, az már kevésbé, hogy az ominózus papírt utoljára tegnap láttam, ugyanis sikerült olyan jól eltennem valahova, hogy azóta is keresem. lassan már régebb óta, mint amennyit tegnap takarítottam...

toxic garbage island.