ha van valami, amit elképesztően gyűlölök ebben az országban, az nem más, mint a kicsinyes önzés, valamint az a szánalomra méltó agresszió, ami ez előbbivel kart-karba öltve üti fel a fejét az ország tetszőleges pontján, nap mint nap.

legyen a 16:20:23-as példa a magyar államvasutak, és annak menetrendfejlesztése. talán manapság már csak a vak nem látja, hogy a máv hazánk egyik legnagyobb fertője, ahol az állami százmilliárdokon dőzsölnek posztkommunista funkcionárius-gyomnövények, és ahol senkinek, ismétlem, senkinek nem érdeke, hogy bármiféle fejlődés végbemenjen. sőt. tönkre kell verni az egészet, lerohasztani a minimális létezés szintjére, aztán emelvényre rakni, hogy "tessék kérem, csak folyton és folyvást...ma este a porondon megtekinhető a magyar nyomorék".

nagyon jó látleletek vannak, gondolatébresztőként ez szolgált. tömören annyi, hogy a máv - amíg hivatalos állami pénznyelőként működik - sohasem fogja szem előtt tartani az utasok érdekeit. nem érdeke, hogy ciklikusan induljanak a vonatok, hogy ezáltal növekedjen az utaslétszám, hogy több bérletes legyen, hogy a forgalmas helyeken mentesítés induljon, hogy meginduljon a pályafelújítás...ez utóbbi talán mégis, mert ha elkezdődik, óriási pénzeket lehet majd kilopni a vászontarisznyából. most viszont válság van, ugye, úgyhogy a megszorítás címén gondolkodás nélkül lehet visszafejleszteni a kriplit, még pár lábujját levágni, szemét kiszúrni ésatöbbi.

meccsek előtt szoktam találkozni kedves barátom, nagyádám papájával, aki egy elég világlátott ember, évekig dolgozott svédben, ámerikában, meg tudomisén még hol. ő mondott egy érdekeset: szerinte a jelenleg pozícióban lévő generációnak ki kell halnia ahhoz, hogy meginduljunk felfelé, hogy elhagyjuk önsorsrontó énünket, valahogy úgy, mint abban a mókás mesekönyvben, ahol az a szakállas bácsi 40 évig mászkált a sivatagban, míg végül minden renegát elhulla.

most mondjam azt, hogy igaza van?!

street jam to the second power.