ezeket jópár hete lőttem a nyíregyi főutcán épp akkortájt megnyílt müllerben. képblog.

jó példával, elöl.

reakciós buzgálkodás.

csak ennyi.

graveyard blues.

azokat se vagyok képes megérteni, akiktől ha kér az ember valamit, először a meg nem értés álcája mögé húzzák ellenvetésüket, aztán meg egyszerre előtör belőlük a suta paraszt, mint valami láva, és közönséges stílusban küldik el a jóanyjába az embert.

aztán még egy kis visszacsatolás. annyira visszás dolog az, amikor a mélymagyar és/vagy végletekig korlátolt tömegek skandálják a szar szlovákiát, szidják a tótokat, meg úgy istenigazából eltipornának mindenkit, aki nem felvidéki magyar, de északabbra van, mint a duna vonala, en bloc.
nekem mondjuk tényleg fura ez az egész.

mert bár világéletemben magyarnak vallottam magam, ide születtem, ez a hazám, háromnegyed részben mégis szlovák/lengyel származású vagyok, apám meg teljesen. neki még az a visszataszító tulajdonsága is megvan, hogy a szlovákot folyékonyan beszéli.

és nyilván szar, hogy erősödik a nacionalista hangnem északon, de a többségnek nincs a könyvespolcán szlota-összes, ahogy a kormányzattal sincsenek maradéktalanul kibékülve. a felvidéki magyarok és tótok meg egyenesen félnek az utóbbi időben, az igazság meg valahol bugár bélánál van, aki szerint azzal, hogy nyilasmezben kimegyünk vonulni királyhelmecre, az senkinek nem használ, legfeljebb az inferior-komplexusos anti-magyar szlovákoknak, vagy az ilyen szerencsétlen tirpák nácigeciknek, mert utána róluk beszél mindenki egy hétig, holott egy cserkészcsapat összeszedettebben néz ki náluk.

mindazonáltal most visszatérek málta 2007 és 2013 közötti térségi gazdaságfejlesztési tervének angolról magyarra való átültetéséhez. pá.

figure.

ha van valami, amit elképesztően gyűlölök ebben az országban, az nem más, mint a kicsinyes önzés, valamint az a szánalomra méltó agresszió, ami ez előbbivel kart-karba öltve üti fel a fejét az ország tetszőleges pontján, nap mint nap.

legyen a 16:20:23-as példa a magyar államvasutak, és annak menetrendfejlesztése. talán manapság már csak a vak nem látja, hogy a máv hazánk egyik legnagyobb fertője, ahol az állami százmilliárdokon dőzsölnek posztkommunista funkcionárius-gyomnövények, és ahol senkinek, ismétlem, senkinek nem érdeke, hogy bármiféle fejlődés végbemenjen. sőt. tönkre kell verni az egészet, lerohasztani a minimális létezés szintjére, aztán emelvényre rakni, hogy "tessék kérem, csak folyton és folyvást...ma este a porondon megtekinhető a magyar nyomorék".

nagyon jó látleletek vannak, gondolatébresztőként ez szolgált. tömören annyi, hogy a máv - amíg hivatalos állami pénznyelőként működik - sohasem fogja szem előtt tartani az utasok érdekeit. nem érdeke, hogy ciklikusan induljanak a vonatok, hogy ezáltal növekedjen az utaslétszám, hogy több bérletes legyen, hogy a forgalmas helyeken mentesítés induljon, hogy meginduljon a pályafelújítás...ez utóbbi talán mégis, mert ha elkezdődik, óriási pénzeket lehet majd kilopni a vászontarisznyából. most viszont válság van, ugye, úgyhogy a megszorítás címén gondolkodás nélkül lehet visszafejleszteni a kriplit, még pár lábujját levágni, szemét kiszúrni ésatöbbi.

meccsek előtt szoktam találkozni kedves barátom, nagyádám papájával, aki egy elég világlátott ember, évekig dolgozott svédben, ámerikában, meg tudomisén még hol. ő mondott egy érdekeset: szerinte a jelenleg pozícióban lévő generációnak ki kell halnia ahhoz, hogy meginduljunk felfelé, hogy elhagyjuk önsorsrontó énünket, valahogy úgy, mint abban a mókás mesekönyvben, ahol az a szakállas bácsi 40 évig mászkált a sivatagban, míg végül minden renegát elhulla.

most mondjam azt, hogy igaza van?!

street jam to the second power.