ismeritek azt a dalt, amelyik kifacsarja a szívetek, aztán ráteríti egy szárítókötélre az udvaron, hogy a koranyári szél emelgesse a nap felé? összekacsintanak, aztán egy bárányfelhő bekúszik közéjük, de megy is tovább. sokan vannak, törik, szórják a fényt, szépiát kap a világ.

visszatennéd a helyére, de még nedves. kifacsartatod újra. meg újra. meg újra...

merci, monsieur tiersen.