pár ápdét, hogy ne izgalomtól terhesen vessétek magatokat a bejglievés hólatyakos melankóliájába. kettőspont.

csütörtöktől tegnapig nyíregy volt, ahol megtapasztaltam az egyik, számomra igen kedves nadrágom légáteresztő képességét. ez a mínusz 15-ben annyira nem volt kifizetődő, ezért tizenakárhány év után ismét betegség, melyet azóta már kihordtam lábon. (jelezném, hogy most novemberben töltöttem a huszonkettőt, ehhez képest a papírjaim még mindig a gyermekorvosnál vannak... azt se tudom, ki a háziorvosom.)

továbbá életemben először csalódtam bsth-filmben. a nyomás utána zagyva sztoriját, viszonylag gyenge poénjait keserűséggel vegyes mélabúval vettem tudomásul a film végén, és most bizonyára kapom majd a köveket a hardkór fanoktól, de ezt a filmet egyszerűen nem tudom hova tenni az olyan klasszikusokhoz képest, mint a bűnvadászok, a nincs kettő négy nélkül vagy az és megint dühbe jövünk. buhuhú.

a hideg téli estékre pedig ajánlom szeretettel a skalpeltől a sculpture-t. és mivel jófej vagyok, ajándékként idehányom nektek, lusta disznók.

boldog karácsonyt, puszi.