pontokban akkor, mert van most pár.

1. tornóczky anita péhádé, ez a tündéri lélek, akinek az "és ezt így hogy?" kifejezést köszönhetjük, újabb kunsztot talált ki játszópajtásaival. mivel pótpapája már nem menő egy ideje, meg úgy a régi párt sem igazán, ezért az - új trend felé evezve - konzervatív politika-elemzősdit fognak játszani, és ha az elemzések csak feleannyira lesznek jók, mint a frissiben elkészült honlapjuk, már dörzsölhetjük is a tenyerünket.

2. szakest volt tegnap, melyen alapesetben kupát avatott a végzős valétáló évfolyam, a burzsujabbja viszont gyűrűt is, ha akadt éppen szaros ötvenezre rá apucinak a farzsebből.

azt érdemes tudni, hogy a valétabizottság, amely az egész féléves procedúra lefolytatását hivatott végezni, havi 2800 magyar forintot vasalt be a végzős hallgatókon, nyolc hónapon keresztül ez ugye 22400. a szalagavató szakestre, és a tegnapira is külön kellett fizetni, ez egyenként 3-3000 (bár a szalagavatóst csak tippelem, mert már nem rémlik, de akörül volt), ehhez jön még a szalag ára, ami ezernyolc volt. így már valamivel 30 fölött járunk, ehhez képest fogalmam sincs, hogy lehetett kiszúrni a valétáló népség szemét egy olyan korsóval, ami - bár hollóházi porcelán - egy undormányos "veretes" alumíniumlappal lett körbetekerve, ezüstfestékkel lefújva, majd technocollal (!) ráragasztva a porcelánra. a ragasztó természetesen egyből elengedi a fémet, amint valami nagyobb hőhatás éri, így nem is volt meglepő, amikor sorra estek szét a szakesten beletöltött krampampulitól.

arra, hogy az újgazdag csemeték már szarba se nézik azt, aki nem avatott gyűrűt, már nem is fecsérlek szót. gazdászkar, hozzá(d)szoktam.

3. heti borsodonlájnos feladvány, a helyes megfejtők közül bárki vehet nekem egy sört.

4. erős hét volt ez. a militáns barna párduc, áder koma inglisleszönje, a támop-os kurvák, a felmentésükért fellebbező 'liszkai cigányok, a setétség hercegnőjének újabb támadása, a húszmilliárdot alig meghaladó hídfelújítás, a kétfarkú kutyát beperlő pécs2010 projekt...

még összeszedni is sok volt, nemhogy kommentálni.

mindenesetre készen van ez az ország, mint a házifeladat.

ein tanz mit dir.

"A salgótarjáni szülő elismerte a bűncselekmény elkövetését, erős felindultságát pedig a család rossz anyagi körülményeivel magyarázta."
hvg.hu

van az úgy, amikor sorokba, meg hangokba egész utcákat, hegyeket, városokat lehet bezárni. igen, kurva lilán hangzik, tudom. mondok példát, úgy érthetőbb lesz.

mondjuk ilyen az előző posztban főszereplő, új táj katafalk lemez, illetve annak is az űrhajók makón c. száma, vagy ilyen még lovasi tiszai pu.-jának utsó négy sora. azt hiszem, az a versszak teljes egészében lefedi acélvárost, térben körbe, időben meg negyven évre visszamenőleg.

valami ilyesmivel fogok próbálkozni, ha majd letudtam a visgáimat. instrumentál lesz, koncepciózus, háromrészes, gitáros, dobos, basszos. először. aztán később folkosabb, atmoszférikusabb. nem lövöm le a poént, remélhetőleg a nyár végére feldemózgatom itthon magamnak, fotózgatok hozzá búklet, aztán meglátjuk.

és ha valakinek egy aktuális példán kéne összefoglalnom szülővárosom szubsztanciáját (ha már lilulunk), valószínűleg legkedvencebb futballcsapatomat hoznám fel, mely jövőre ünnepli fennállásának századik évfordulóját olyképpen, hogy valószínűleg megszűnik.

joie de vivre.

dragged down by the weight of existence.