13 évi crt-bámulás után tegnaptól lcd-ben vagyok interaktív. kicsit még furcsa a világ 1920×1080-ban, minden összement a neten, ezzel együtt felszabadult kb. két négyzetméternyi hely a szobámban.

a csuka is megvan, ez, ni:

még pont volt belőle 44-es.

közeleg az évvége, mely hozza magával az obligát listaállítási kötelezettséget. az eddig szemembe ötlőkből mindenesetre azt sikerült leszűrnöm, hogy zeneileg pocsék év volt a húsztízes, pár tényleg rendkívül fasza albumtól eltekintve húgylangyos poshadtság, és keserű csalódások tarkították az évet.

még pár lemezen átrágom magam, aztán ide is hányom rögvest.

én, a miskolci egyetem gazdaságtudományi karának zabigyereke, ma kaptam az intézménytől karácsonyra 10 ezer forintot.

ebből végre megvehetem azt a skechers szníkört, amit vérző szívvel hagytam ott a helyi humanicban pár napja. (ti. a tíz évvel ezelőtt vásált airwalkom óta nem találtam normális kialakítású deszkáscipőt, mindenhol csak ezek a bumfordi széles, hordhatatlan, kínai szarok.)

szóval köszönöm, ME.

idén ez már a negyedik földrengés, amit mindenki érez, csak én nem.

valamit rosszul csinálok.