13 évi crt-bámulás után tegnaptól lcd-ben vagyok interaktív. kicsit még furcsa a világ 1920×1080-ban, minden összement a neten, ezzel együtt felszabadult kb. két négyzetméternyi hely a szobámban.

a csuka is megvan, ez, ni:

még pont volt belőle 44-es.

közeleg az évvége, mely hozza magával az obligát listaállítási kötelezettséget. az eddig szemembe ötlőkből mindenesetre azt sikerült leszűrnöm, hogy zeneileg pocsék év volt a húsztízes, pár tényleg rendkívül fasza albumtól eltekintve húgylangyos poshadtság, és keserű csalódások tarkították az évet.

még pár lemezen átrágom magam, aztán ide is hányom rögvest.