hatszázadik bejegyzés, mely a holnapi statisztika szigorlat jegyében születik, jó mulatást.

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Úgy teszek, mintha nem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni.

Kovács már lapozgatja a könyvet. Azt hiszi, hogy nem látom. Simán kiküldhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másol ki. Így is elégtelen, s még nem is voltam szigorú! Még puskázhatott is. Ahá! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved. A jó képlet bent sincs a könyvben. Helyesebben bent van, csak hibásan.

Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Majd a nagy dolgozatra rendesen készülnek. Akkor majd kapnak egy primitív példát, amit egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Majd lebonyolítják az egészet. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, s odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes. Horváth túl akar járni az eszemen. Megint jól felkészült, és a helyes képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na, nem sokáig! Számítottam rá, ezért tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen arra ballagok, és véletlenül észreveszem. Na, megvolt! Még neki állt feljebb! Nagyon elkanászodtak ezek a mai fiatalok! Úgy látom, mindenki befejezte, beszedem.

Így kell dolgozatot íratni! Nem kell utána órákig vesződni! Az egészet kijavítom egy perc alatt!