egyébként az előző posztot újra és újra végigolvasva pontosan az a düh és tehetetlenség árad szét rajtam, amivel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. borzalmas, de tényleg.

közben pedig már az is beugrott, hogy nyugodtan hazajöhettem volna: visszafelé hívok egy taxit, az kivitt volna időre, és akkor legalább megírhattam volna.

így elbaszni valamit...