az utóbbi időben megtanultam, hogy le kell szoknom az indulatoskodásról.
most rájöttem egy olyan dologra, ami felettébb elszomorít, egyben dühít is, de nem részletezném, amíg nem beszélek az illetékessel.
maradjunk annyiban, hogy nem azt kaptam, amiért fizettem.
napi gigantikus boon/szon/haon/mon-balfaszság, no. 18519:
és ímhol az inkriminált műholdfelvétel, nagyítva:
talán jobb, ha nem is fűzök hozzá semmi egyebet.
hovatovább nem szoktam szentimentális lenni e téren, de a house hetedik évadjának nyitója egyszerűen kurvanagy. de tényleg.
édesanyátok picsája a rangadó, kedves mti. egy mtk-kaposvár meccs akkor sem lesz SOSE rangadó, ha történetesen az nb1 másodikja játszik a harmadikkal.
egy diósgyőr-nyíregy meg akkor is rangadó lesz, ha mindkét csapat a másodosztályban szop.
ja, és a shoton nincs maxon a feltöltés, mert annál 2,53 a plafon.
ha belegondolok, hogy 60 k-val kezdtem anno...
a flac zenehallgatás interaktív folyamat: nem csak a már készen kapott matériák letöltéséből, és örömittas fogyasztásukból áll, hanem a saját, esetenként ritkaságszámba menő cd-k ún. "berippeléséből" is. ez amúgy egy elég bonyolult móka, elég az hozzá, hogy precíz, veszteségmentes flac lemezeket csak egy bizonyos programmal lehet készíteni, és a beállításához is négyoldalas tutoriál van. mindegy.
szóval most bőszen vásárolgatom a ritka cd-ket, persze ésszel, mert még most, a pangás időszakában is ezer-ezerötszáz egy-egy lemez. eleddig szert tettem a másfél villamosára, amit egy szolnoki könyv- és lemezkiadó netes raktárában találtam, aztán a 12 törzs újjászülető tragédiájára, amit a messzi írországból íbéjeltem, valamint kecskebakék első kiadványára, amit viszont angliából hozott a pósta.
ez utóbbi kettőnél jegyezném meg, hogy bár a hétvégén rendeltem őket, ma már itt pörögtek a lejátszómban, az angol muki pedig nem elég, hogy kézzel, ékezethelyesen írta a nevemet a borítékra, hanem még nem átallott egy ajándék zsákbamacska-lemezt is hozzácsapni a pakkhoz.
= nyugat.
