"A Konformitás Korróziója, a Pajszer, a Párduc zenekar és a Szem Utálja Istent kooperációjából megszületett a méltán népszerű Le zenekar."

borzasztóan röhögök.

na, coming out: tudom, hogy geil, égessetek el érte máglyán (közepes lángon), de kylie minogue a kétezres évek környékén kurva jó popdalokat írt. főleg a fever lemezre, de a light years is nagyon rendben van.

pölö ez a szám is mi már: tisztességes popnóta, fülbarát alappal, normális basszustémával meg hát kajla (amellett, hogy bicikli) rendelkezik hanggal is.

a klip meg... my brain hurts.

na, de visszaállítandó a tufa metálarc-képet, brutal truth:

a sprotnievés még mindig remek dolog, kulináris élvezet.

igaz, utána kissé nehezen jönnek ki a fogak közül a halgerincdarabkák, illetve a visszabámuló vacsora gondolatát is szokni kell, de ezek nüanszok csupán.

egyetek sprotnit!

szerencsésen megmentettem mind az öt posztot, ami a fríblog krachja után látszólag elveszett. köszi, gugel.

na, ezért van az ágyam mellett papír meg ceruza.

nu, sokadjára kapom meg, hogy mennyire nem frissül az oldal, ami amúgy jogos is. dióhéjban: a chinoinos meló kurtán-furcsán végetért, mi nem akartunk menni, ők nem akarták, hogy menjünk, de a felsőbb erők átszervezést akartak, így mi, a függő alkalmazottak fel lettünk függesztve. valójában senki sem tudja, meddig, lehet, hogy a jövő héten visszahívnak minket, lehet, hogy három hónap múlva, lehet, soha.
mindenesetre kár érte, remek hely volt, életem eddigi legjobb munkahelye.

aztán, panelpogrom. pénteken jóapám elment 'szoboszlóra, még indulás előtt mondta, hogy szóltak neki: a jövő héten kezdik az ablakcseréket valamikor, de időpontot nem mondtak, majd szólnak. én aznap délután szintén el, megnézni csapatom kispesti botlását, majd hétfőig borinál, élvezve angyalföld vendégszeretetét. hétfő éjjel érkezem miskolcra, a lépcsőházi hírmondó pedig közli, hogy másnap reggeltől totális nyílászáró-csere. voltam boldog.

másnap fél tíz körül jöttek is, kibontották kivésték az ablakokat, nyeltük a fasza, negyvenéves port, és körülbelül négy-öt óráig nem volt ablaka a lakásnak. ez tíz fokos kinti hőmérsékletnél rendkívül előnyös.

kb. hét óra alatt végeztek az egésszel, én még vagy három további óráig vakartam utánuk a ganajt, mire úgy-ahogy elfogadható állapotba került a lakás, de örültem, mert végre nem lobogtatta a szél a függönyt zárt ablaknál is.

ma délelőtt épp teát alkotok a konyhában, sztoikus megelégedettséggel nézek ki az új üvegen, amikor csengetnek. az a tegnapi brigádvezető volt, aki a beépítés közben simán, kérdezés nélkül melegítette meg a cuccát a mikrónkban (és nem, nem a melegítés a gáz, hanem hogy nem képes megkérdezni). közölte, hogy sajnálja, de hibáztak, a konyhai ablakot újra ki kéne bontani, mert rossz keretet raktak be. úgyhogy holnap reggel fél nyolc körül jönnének is, ha nem probléma.

és akkor az obligát zárómondat: mi van, móki, anyádba mész?!

– Először kritizáltak, például, hogy miért nem játszik több új, de az eredmények ismeretében nekem volt igazam, nem tehettem be őket egyből a kezdőbe, fizikális lemaradásuk volt, fizetési nehézségektől sújtva érkeztek. De például Bajzát Péter már a legjobbak között volt mostanában, még ha egyelőre nem is szórja a gólokat. Ugyanúgy építkezünk, mint az NB II-ben, csak itt jobban megtorolják a hibákat. Egyébként kétfajta szurkoló van Pécsen, és a legtöbb helyen: a B-közepesek, akik a kezdő sípszótól a végéig szurkolnak nekünk, illetve az oldalsó tribünön ülők, a nézők, az ő százszázalékos megelégedettségüket csak egészen minőségi futballal lehet elnyerni. Kivétel is van, Diósgyőrben láttam. Az fantasztikus volt, lényegében 10.000 emberből állt a B-közép.

(mészáros ferenc, vezetőedző, pmfc)

és akkor több tízezer vízöntő a homlokára csapott: tényleg! vízöntő vagyok, és nincsen semmi dolgom. hát, ez a horoszkóp, ez aztán tényleg működik!

valószínűleg érintőlegesen sincs köze ennek ahhoz, hogy vasárnap délután van.

jahogy ja. mi? július 31? az elég rég volt.

akkor egy pár szóban a hegyaljáról még, retrográd: azt kell mondjam, az utóbbi évek dekadenciája után rendkívül kafa volt a húsztizenegyes, melyhez sokat tett hozzá, hogy - hála iminek - presszesként majomkodva sikerült bebocsátást nyernem a fesztiválra, hogy aztán olyan emberek képébe tolhassak kamerát, mint katona zászló úr, vagy akár bill kelliher a mastodonból. aztán imi lehülyézett, hogy miért nem írok a fúterbe, ezért onnantól kezdve írok is a fúterbe.

megemlítendő még, hogy ennyi trombitát még nem raktak a pofámba, mint ezalatt az egy hét alatt, valamint hogy elvittek minket az ujpeti által lefikkantott tokaj kereskedőház pincészetébe, ahol vállalhatatlanra itattak minket olyan minőségű borokkal, hogy meg sem érdemeltük igazán. leginkább azt a hatputtonyos tokaji aszút nem, amelyiket akkor palackozták be, amikor én még a batsányi úti óvodában forgattam a lapátot.

no, azután volt olyan, hogy balatonlelle, ami még mindig fasza, remek fröccsöket ittam (kár, hogy nem emlékszem, melyik pincészet boraiból). aztán egyik este sétáltunk borival a szállás felé, séta közben bambultam a csillagokat, azt' egyszercsak egy tűzijáték a semmiből, zöld csóvával, hang nélkül végighúz a plafonon. aztán pár másodperc múlva egy kurvamély robaj. beszéltük borival, hogy ki az a hülye, aki vesz egy rakétát, és csak úgy ellövi a semmibe, aztán másnap olvasom a meki vifijén, hogy hoppáré. így azért más volt a leányzó fekvése.

aztán volt még pécs, amiről nem hittem volna, hogy ennyire faszaszép, aztán meg mégis. összeszedett mondatokban nem is nagyon tudom leírni, úgyhogy.

közben elhatároztam, hogy ezt az újságírósdit kihasználva megpróbálok bepattanni az új, men-be oltott gyárfesztre, ami aztán sikerült is. és ha már ott voltam, akkor kipróbáltam, megengedik-e, hogy - nevenincs zöldfülű kis takonyként - interjúzzak a soilwork - általam igencsak respektált - dobosával, dirk verbeurennel. és engedték. sőt!

de erről majd később, megér egy külön posztot.

fejlemény még, hogy ismét van munkám a gyógyszergyárban, napi nyolcban építjük az új, egyébként már most szar rendszerüket, és várhatóan szeptember közepéig kellünk is még nekik. ez pompás, úgymond.

viszont vészesen közeleg a szeptember, amikor is újra konfrontálódnom kell a felsőoktatással.

ideje betárazni a panzerfaustot.

élek amúgy, de gecire nincs kedvem ideírni semmit. a slayer jó volt, keddtől meg a balatonban áztatom a seggemet. közben szedtem pár mázsa barackot, megáztam a züllőin és a lecsó még mindig a földkerekség egyik legjobb eledele.

puszi.