semmi különös, írom ezt a fost, május kettő a leadási határidő, természetesen most is az utolsó két hétre hagytam a legjavát, visszatérnek a régi, aktív egyetemista éveim rutinjai, az időelbaszások, kávék literszám, bár ez most jóval szolidabb, haladok is vele, csak kár, hogy nem az lesz belőle, amit akartam, de nem érdekel már. lépnék tovább.

apám ma behoz egy kék kendőt, rajta egy fehér címkével, mosolyog diadalittasan. a címkén a következő felirat: 1988. IV. 14, Zolika. engem is beszerveztek, szerencsére az úttörésig már nem jutottam el, kilépett belőlem a párt.

tiszta szerencse ez egyébként, visszagondolva a kora tizenéves éveimre, amikor meggyőződéses vadbalosként agitáltam, meg vitáztam olyan dolgokról, amikről lövésem nem volt, mert mindig mások véleményeit köptem vissza... nagyon gusztustalan kis úttörő lettem volna. a kisz-tagságig talán már nem jutottam volna el, vagy ha igen, valami téglaként bomlasztottam volna őket belülről.

na, vissza az észt bankválsághoz.

férfiatlan, vernyákolós poszt következik most, kérlekalássan, melynek témája a ma reggelre cipóra dagadt fél arcom. az előzetes sejtések beigazolódása dr. fürjes doktornál történt, miszerint a - legyökérkezelt, pár hónapja koronával ellátott - csapos fogam csatornájának vége begyulladt, így azt ki kéne kapni. volt nagy öröm.

öt ponton lidokain-injekció (amikor már az orrodat sem érzed), majd egy gyors rántás, és le is jött a korona. a csappal együtt. ez végsősoron egy pozitív dolog volt, ha a dolgok rendeződnek, meg lehet majd próbálni visszarakni. ez egy ötven rugós koronánál nem elhanyagolható. na de ami ezután jött, azt senkinek.

ugyanis a gyökértömést kellett kitessékelni, ami alapjáraton nem jár mészárlással, az enyém viszont egy nagyon ragaszkodó gyökértömés volt, így egy negyedórás szeánsz keretében tépődött ki, több epizódban, hogy a kedves asszisztensnőnek is lett légyen dolga, amíg a rántásoknál kétoldalt a fejemet fogta, nehogy véletlenül leszakadjon a nyakamról.

már épp vártam az első izzadtságcsepp boldog megszületését a homlokomon, amikor az utolsó húzdmeg-ereszdmeg után előbukkant az utolsó darab, melynek végén ott figyelt rám a tályog, ártatlanul, megilletődve, véresen. néztem rá vissza furán.

tamponálás után jöttek a jó hírek: holnap kontroll (külön jó, mert így nem tudok ma elutazni borihoz, akit harmadik hete nem láttam), napi háromszori antibiotikum-, valamint kétszeri gyulladáscsökkentő-kúra, jegelés, pihenés. ideális szakdolgozat-írási állapot.

na, ennyi. nem is fájt, ha?

úgy fest, hét év aktív nemhallgatás után ismét felfedeztem magamnak az in flamest.

a reroute lemezzel bezárólag, természetesen.

"Reptér: Pár tüntető csoport jelent meg Schmitt Pál fogadására a Liszt Ferenc reptéren. Egy fiú doktori kalapot hozott a köztársasági elnöknek, és három fiú és egy lány is demonstrálni jött, ők állítólag magánemberként vannak itt, de aztán hirtelen elővettek egy Societas-zászlót. Rajtuk kívül még négy fiú jött, akik hulahoppkarika akarjak kirakni az olimpiai ötkarikát, és közben feltartanak egy A4-es papírlapot, miszerint "Mondj le Pali, nem vagy doki". Egy A3-as lapon pedig az áll, hogy "Éjjen az áLamfő, amennyiből MI!"

ezek a srácok igazi heccmajszterek, vérbeli tréfarépák.

a modorosságot meg hírből sem ismerik, ugye.

apám tegnapelőtt belibben a szobámba, kezében azzal a csomag sonkával, amit aznap vettem, szétteríti a csomagolópapírját, majd kaján vigyorral néz rám.

- igen?
- látod, mekkora papír? ilyen kevés sonkához? régi boltos trükk, így nyomják meg egy kicsit jobban a súlyát.
- szerintem ez hülyeség. mennyivel szélesebb az a papír, mint a szükséges? három-négy centivel? az lehet úgy öt gramm súlyban, ezernégyszáz per kilós sonkánál az mondjuk hét forint. abból lejön a papír ára, és máris csak pár forint többlet van.
- de az biztos több, ez régi boltos trükk.
- szerintem meg szétcsúszott a szeletelőnél a sonkakupac, és nagyobb papírt kellett elővennie hozzá.
- biztos, hogy nem, ez régi boltos trükk.
- jólvan, akkor régi boltos trükk.

egy élmény apámmal érveket ütköztetni.

legendáriusan szarblog-ismérv, amikor valaki nyolcéves csetlogokat kopizik be, de most ez van, érted.

ja, és nem felejtettem el évvégi zenés listát csinálni, mert nem, hanem már január közepén megcsináltam nagyon ügyesen, csak nem raktam ide. szóval.

az első az első, a többi ömlesztve.

ők meg a futottak még:

mastodon - the hunter
wolves in the throne room - celestial lineage
roomrunner - roomrunner
kamchatka - bury your roots
lock up - necropolis transparent
junius - reports from the threshold of death

amúgy kurva jól funkcionálnak az új ablakok, zárnak rendesen, könnyen nyílnak, hasznos a bukó állásuk, meg ez az aereco sem egy buta dolog. a reluxa viszont fakultatív, és ahogy egyre jobban mászik a nap észak felé, hála a jó istennek érte, én úgy vakulok meg egyre jobban délutánonként.

jelenleg épp egy félölnyi spárga, két ruhacsipesz és egy iratcsiptető tartja az ablakomon a gyermekkori nyuszis takarómat, a thereifixedit-érzést viszont kompenzálja, hogy látom a monitoromon kellyt, amint épp rádumál egy szakasz katonát a tökéletes bűntényre.

úgy fest, ez az év lesz az, amikor valami megváltozik. tegnap letettem végre azt a kurva matekvizsgát, amivel lassan egy éve szoptam (valójában több, de csak ezzel két szemeszter óta). nyolcadjára lett meg, hogy száradnának el, de hármassal. úgyhogy.

tulajdonképpen 2006 óta ez az első olyan napom, amikor kurvára nem kell semmit tanulnom. érdekes érzés.

a másik, amit mondani szerettem volna, hogy az új chief rebel angel az év lemeze. már most.

lehet, hogy újra fogok ide írogatni. bár úgyis leszarod.

na, blog.

a hosszú hallgatás után egy kedves párbeszéd. a helyszín egy budapesti kollégiumi szoba, az alanyok pedig két bölcsész lány.

az egyik odalép a csaphoz, kinyitja tökig a vizet, majd úgyhagyja, miközben tesz-vesz a szobában. a másik, arcán a meglepettséggel megszólal:

- te, miért nyitottad ki a csapot teljesen?
- teát fogok majd inni.
- de miért folyatod?
- hát csak kiengedem, hogy hideg jöjjön...
- azért, hogy utána megmikrózd? már ne haragudj, de ez szimpla pazarlás.
- ajj... figyelj, nem mindegy? úgyis jön a globális felmelegedés, meg az olvadás, akkor lesz elég víz, nem?!