zene mindenkinek rovat jön most, igen.
a korábban már említett derék kanadai ifjak valószínűleg megunhatták a nagy hideget, ezúttal ugyanis a fűtött szobából nyalogatják balalajkáikkal hallójárataink.
szóljon tehát a titkos monológ című opusz, mindenki nagy örömére.
mivel a sok székesfővárosi sétafika alatt volt időm szemlélődni, valamint voltam oly bátor, hogy vittem magammal fényviszonyrögzítő devicét, ezért fotóposztot kaptok.
viola.
hm, kicsit sznob lett. leszarom.
sun king.
- óó, bocs, csak azt hittem, a csajom vagy...
brummogta kovács, a rokksztár valamikor hajnali négy körül, majd csalódottan visszamászott az ágyába. pozitív, hogy a korai felismerésnek köszönhetően nem dugott meg.
mert voltam pesten, ja. mivel délelőtt kilenctől délután háromig nem volt tervben, hogy találkozzak akárki ismerős emberfiával, ezért rögtönzött városnézést tartottam magamnak, ami magába foglalt olyan ekteket is, mint a kétlábon gyalogolás a leheltérről a budaivárig, budaivártól moszkvatérig, moszkvatérről margitszigetre, vagy akár a hősökteréről a mexikóiútig. szergej faszagyerek, nemfázik.
csak a lábamat nem érzem most annyira...
meg volt olyan is, hogy koncert, ami mokány volt. buzi vagy, ha nem voltál ott.
igen, komolyan az.
for the masses.
kettő, mutatom, kettő darab oka vagyon annak, hogy hanyagolódnak a posztok ide, ni. az egyik, hogy van pár szarság most, ami nem feltétlenül tartozik rád, másfelől viszont (és itt visszacsatolunk) pár napja már egy unpublik naplóba hányom nevezett szarjaimat, ami végsősoron egy elég hasznos valami. nyilván nem babusgatja az exhibicionizmust, meg nem is kell frappánsan fogalmazni, csak amolyan hányaveti stream of consciousness módon, de tényleg remek dolog, próbáld ki egyszer.
ma voltam olyan helyen, hogy barcika. mindig tanul újat az ember, ha elhagyja a városhatárt. mókásnak hatott például az, amikor a meccs közben (mert az volt, igen) a hatvan és a halál között szuszogó öregurak olyanokat skandáltak, hogy "játszika vegyész", vagy "kazincbarszelóna". kacagtunk is volna sokat, de leszoptunk 3:1-re, ami nem feltétlenül kedvező eredmény egy kétmeccses párharcon. but we flourish.
hétfőn pestiába megyek. lesz ott surmósági hangverseny, ahol te, aki nyilvánvalóan pesten laksz, meghívhatsz sörre. és ha már eleget ittunk, megfülizzük magát az előadást, ahol olyan abáltszalonna-jellegű kompozíciók is elhangzanak majd, mint mondjuk ez.
fibonacci unfolds.
körülbelül egy éve hatalmas hagyományörző-lázban égtem. friss volt az élmény, hogy bekerültem a miskolci egyetemre, amely ugye a világ első műszaki egyetemének jogutódja, ennélfogva valamilyen szinten kötelességemnek éreztem elmerülni a selmeci szellemben, de amúgy érdekelt is a téma.
aztán a lelkesedés persze fokozatosan kiveszett, de úgy érzem, nem önhibámból. a könyörtelen tények, miszerint a firmák (akik a fő hagyományőrzők; általában végzős hallgatók) többsége a gazdászkaron kizárólag azért csinálja/-ta a balekoktatásokat (ahol a friss gólyákat beavatják az egyetemi élet tudnivalóiba), hogy felszedjen/megdugjon friss gazdászpicsákat, valamint hogy a balekkeresztelő (ahol a tényleges beavatás történik) után tulajdonképp az összes keresztgyereküket (akiket a firmáknak patronálniuk kéne, amíg tudnak) nagyívben leszarják, mind-mind arra ösztökélt, hogy elforduljak ettől a közegtől. és ez még csak nem is egyedi jelenség. hanem általános.
konkrétan az általam választott firmakeresztszüleimet lassan fél, de lehet, hogy már egy éve nem láttam. azaz de. pár napja a keresztapám ment el úgy mellettem köszönés nélkül, hogy húszméteres körzetben nem volt rajtunk kívül senki, én meg álltam.
ollé.
loathsome.
a zene mindenkinek rovat mai részében:
ellington eduárd és coltrane jános.
mivel a vian klub tulaja szerint a chief rebel angel, a shapat terror, a locust on the saddle, valamint a nervekiller nem vonz elég fizető nézőt, ezért fogta magát, és visszamondta az egész bulit. helyettük a méltán népszerű, és tömegeket vonzó kisbót formáció vonzza majd a tömegeket. mint ahogy minden hónapban teszik ott, hiszen nekik ez jár.
magyar underground, hej.
heti program ebből kifolyólag ugrott, ezért úgy gondoltam, jó ötlet lesz elnézni miskolc egyik prominens szórakozóhelyére, a rokiba, ahol csütörtökönként "rokkzene" megy. mármint az egyik felében, amit kékrokinak hívnak, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy kék. a piros részleg (talán sokkolóan hat, de piros) viszont a rendkívül színvonalas duc-duc zenét tolja nonstop, a választás tehát evidensnek tűnhet. ám.
amikor a mob felsikít, ahogy a dídzsé berak egy blink 182 számot, amikor a trianonpólós rokkeregyed üvöltve ordítja a killing in the name madarfakörét, amikor egy petróleumlámpa/tizenhattonna/bluesuedeshoes kombó elsöprő sikert arat, valamint az est egyetlen normális száma a highway to hell, nos az azért erős gondolkodásra adhat okot.
adott is.
még egy hely, ahova nem járok innentől.
sour toe jive.
még mindig egy rugóra jár az... rovat:
[18:05:19] genby: ezer nézőt ír a boon
[18:05:24] genby: akkor az valszeg hatszáz
[18:05:25] Adam: 600
[18:05:27] Adam: :D:D:D:D
[18:05:28] genby: ....
annyit közlök veled most pupák, hogy egyrészt kaptam egy ftp-címet, amin annyisok jó zene volt fent (az agoraphobic nosebleedtől django reinhardton át egészen az eyehategodig), hogy alig nyolcvan perc alatt két gigányit szüreteltem belőle, serényen.
másrészt pedig kacagok most, mégpedig ezen. de mondjuk ezen is kacagok, kínomban. ezen viszont egyáltalán nem.
harmadrészt meg most megyek enni. szia.
régen és ma című rovatunk következik:
..valamint,
"Kellemes emlékeim elevenedetek fel, az ötödikes oroszkönyv első fejezete volt azt hiszem a "Lenin és én"; utoljára azon hatódtam meg ennyire."
...és ma.
- Максим! Боже мои! Что это!? (- Makszim! Úristen! Mi ez?)
- Это пирсинг, бабушка! Правда, стильно? (- Ez piercing, nagyi! Menő, ugye?)
- Стильно? Это ужасно! (- Menő? Ez szörnyű!)
- Почему ужасно? (- Miért szörnyű?)
- Максим! Москва - это не Африка! (- Makszim! Moszkva - nem Afrika!)
khm, khm...
