és ehhez a naphoz tartozik még, hogy hőn szeretett városi tömegközlekedésünkön a tiszta utazási időm cirka 150 percre rúgott a nagy ide-oda mászkálásban.

a vicces, hogy ez fel se tűnt. 

több irányból kaptam jelzést, hogy nézzem meg az új origo.hu-t. megnéztem.

az még hagyján, hogy a mai teremtornán a nyitómérkőzés "telt hát" előtt zajlott, nincsenek már elvárásaim ezirányban.

de ez: 

ad1.: barcelona sc. értem. végülis biztos van kereslet egy ecuadori futball klub nevét elforgatott spanyol zászlóval összemosó háttérképre. de ha ez netán az európai lenne, akkor a név szar.
meg a zászló is.

ad2.: második mondat. meg sem próbálom...

ad3.: harmadik mondat...nem.

késő van már ehhez, basszameg.

cigarettázni nem jó. egészségtelen. nálam pedig előjön az is, hogy a kék pallmall, amit szívok én, egy elég szar bagó, de még mindig jobb, mint az olcsó szarok, és még mindig olcsóbb, mint a drága jók. valahol félúton, igen.

és valahogy nem esik jól. sosem a nikotin miatt füstöltem, hanem mert: ad1.: idegesség, ad2.: unatkozás. abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sosem kellett szívnom.

viszont nagyon kevés alkalommal élveztem a dohányzást. öreg hiba.

---

van nekem egy álmom. egy gyönyörű, enyhén hajlított szárú, sötétszínű, csicsamentes briar pipa, egy zacsek mac baren dohánnyal. valamint kaján vigyor az arcomon.

na, ki ad fölösleges hét-nyolcezer zsetont guli moráljának javítására?..

áá, hülyeség.

az ember kimozdul a vizsgaidőszak panelposványából, és egyből tyühaj dolgok történnek vele. kezdem is mondani én:

négy óra intenzív, szélringatta alvás után a guli elvonatozik vizsgázni euintegrációésintézményeinektörténete tantárgyból. az elmélyült koncentrálás alatt felüdülésként hat az intézmény különböző pontjain tízpercenként kitörő ablaktáblák csilingelése. azt mondtam már, hogy szeles errefelé az idő mostanság?!..

ezekután mdiamrkt látogatás, mert új divat guliéknál a nullhármas hajviselet. és amúgy is drága a fodrász az ilyen proliknak, mint.

lábasházban lakok én. az olyan panel, aminek lábai vannak képzeld, és alatta fú a szél nagyon. mondtam már, hogy...igen, úgyvélem.

belépvén időrendben tehát ide, a rituális postaláda-matatás műveletében megszakítva két lurkó kér bebocsájtást a lépcsőházba be. csókolom.- köszönnek udvariasan. ez már előfordult régebben is, megesik. a bácsi hanyadikra megy? - kérdik már-már lélekmelengető érdeklődéssel. felírtunk rendszámtáblákat, meg tetszik hallgatni őket? - mondja a szószátyárabbja, a másik viszont úgy véli, nem helyes ilyenekkel traktálni a bácsit. ennek ellenére belekezd a noteszében található nagybetű-szám kombinációk olvasásának, szép hangosan, artikulálva.

a monotonitást a bácsi szakította meg mély tónusú, lágyan légbe lengetett "az a miénk." mondattal, amit a srácok víg lelkesedése követett. aztán felértünk a tizedikre.

majd folytatom ám.

ez meg:..

..zseniális.

(majd varázsolok is ki oldalra, csak az okos gyerek az már hó közepén eléri a letöltési limitet, és bekorlátozva nem szenved az amúgy is tetűlassú ftp-vel)

"Beszélgetni természetesen mindenről lehet. De vannak dolgok, melyek nem igényelnek indoklást, nincs értelme vitatni őket. [...] Ezért nevezem őket vitát nem igénylő őstényeknek. Vagyok, aki vagyok. Én például férfinak, magyarnak és Isten gyermekének születtem. [...] Felelősséggel tartozom a családomért, a több tagban heverő nemzetem újraegyesítéséért, határokon átívelő újraegyesítéséért dolgozom, s nem csak ezt az országot, hanem Isten országát is építenem kell a munkámmal."

most például azt nem tudom eldönteni, hogy ezen sírjak, vagy nevessek.

erről meg az jut eszembe, hogy anno valami nénis oldalon jött szembe velem egy agyonfotosoppolt segg képe, alá szokás szerint egy nikném, egy életkor, és ... egy lakcím.

igen. a lakcím. nos, az az volt hogy "alacskaiszenbanya".

újabban a lyukói meddőhányóba járok csajozni, képzeljétek.

a csapat ma (azaz tegnap) részt vett egy teremtornán, ami szerencsen került megrendezésre a helyi sportlétesítményben. a résztvevők a diósgyőrön kívül többnyire térségi kiscsapatok voltak, kivéve egyet, akik viszont a nyíregyháza.

a "szpari" rettegett szurkolói bázissal rendelkezik, akik mindig elkísérik szeretett csapatukat, bárhol is játsszon az. sajnos azonban sorozatos balszerencse övezi ezeket a túrákat, aminek folytán ezek a derék szurkolók nem tudnak megjelenni a találkozók helyszínén.

nem volt ez másként szombaton sem, amikor a helyi közönség hiába várta a mindig fergeteges hangulatot teremtő nyírségieket, azok nem jelentek meg. mindenki nagy bánatára.

később az okra is fény derült: ez volt az.

igen. a bátor piros-kék szurkolóhadból legalább száz ember zsúfolódott fel egyetlen buszra, hogy megtekintse a "szpari" szereplését. azonban a hatalmas kiterjedésű szerencs határában a busz sajnálatos módon lerobbant és a drukkerek jobbnak látták, ha autóstoppal jutnak haza nyíregyházáig, mintsem hogy besétáljanak a találkozó színhelyére.

mintha eric idle írta volna, nem?!