mitagadás, érdekes hely ez a barcika.

az első döbbenet, ami az arcunkra íródott a fesztiválterületre lépve, leírhatatlan. a balunkon egy komplett vurstli, amolyan falusi búcsú-styleban, a szemünk előtt pedig a cyborn nyomta a rákenrólt egy sportpálya szélére hányt betontákolmányon cirka húsz embernek.

(az inkriminált ojjektumnak még az a különlegessége is megvolt - amint azt persotól megtudtuk -, hogy a csütörtöki nap előtt azokon a deszkákon utoljára berkesék zúztak az első emelettel ezerkilencszáznyolcvanakárhányban. \m/ )

a melankólia tonnás seggét végül alkohollal páholtuk el orcánkról, sikeresen. a folyamatosan szállingózó népek azért meghozták a kedvünket, pölö a mangodon már legalább negyven főnyi hallgatóság jelent meg, hozva ezzel valami fesztiválszerű érzést az egészbe.

a nap fémpontya számomra mindless creationék szímpadra lépésével úszott be. lespanolván zenészúrékkal, lemondóan konstatáltuk, hogy ezen a koncerten ötnél többen nem lesznek. ez betudható volt többek között a laofasz depresszió zenekar rendszersokkolásának, a szakadó esőnek, valamint a fantasztikus szervezőbrigádnak, akik előrelátóan kihagyták srégéket a programból.

aztán a zseniális pornstorestiffivel nyíló zajongás formát öltött, a végére legalább negyven-ötven ember tette tiszteletét a salakon/gyepen, ami végülis remek alaphangot adott az esti megcsúszáshoz zenészúrékkal.

persze a boldog véget sikerült egy ordas jószándékkal sutba vágni: a depresszió tánczenekar mikrobuszát hajnali fél ötkor kikotorni a sárból (hogy tökig olyanok legyünk, igen) még a vállalható karitatív cselekedetekhez sorolható, ha viszont egy koncként odalökött "köszi" se jár érte, az kicsit vérforraló. hogy is mondta az öreg?! "sailing on their ego-trips"...

a végső konklúziót pedig gábor úrtól tudtam meg, miszerint sok sörre sportszelet jégkrémet enni nem tartozik az épületes megoldások közé.