tegnap este a szokásos montipájton-nézéssel-egybekötött-vacsora című szeánszot fejeztem be valamikor negyedkettő körül, amikor jól megérdemelten bealudtam a tévé előtt (ez amúgy még a tokaj-effect lecsengése volt).
éktelen csapkodásra keltem. pislogom a tévét, abból nem jön. a válaszon való töprengés eme kissé bágyadt, mélázós, mindazonáltal idilli pillanatában húzott el a fejemtől körülbelül 20 centire két emberes denevér.
nem ijedtem meg, áh.