körülbelül nyár vége óta a bal felső metszőfogam oldalán található egy kis lyuk, amiben a létező összes táplálék utat képes találni, és azután legfeljebb egy fogpiszka segedelmével lehet onnan távozásra bírni.

a tegnapi álmom (a szokásokhoz híven) a jótékony feledés homályába merült, annyira azonban tisztán emlékszem belőle, hogy a fent említett lyukba - ismeretlen indíttatásból - egy olyan drótot toltam, ami egy kis kampóban végződött. miután ezzel megvoltam, egy határozott mozdulattal kitéptem a helyéről a drótot, és a fogdarabok, valamint a szétáradó fájdalom mellett arra is határozottan emlékszem, hogy ömlött a pofámból a vér. elég valósághűen.

ja, azt mondtam már, hogy kiskoromban évekig azt álmodtam, hogy egy tízemeletes tetejéről zuhanok, látom az emeleteket elsuhanni, a végén pedig töksötét?

igen, valószínűleg ez is befolyásolta a személyiségfejlődésemet.