nem nagyon térek magamhoz a tegnap után.

mert az is nagyszerű dolog, ha a suttyó, belsőborsodi, látens proligyerek meglátogatja a nagy pest, aztán olyan szeretetben, meg kedvességben részesül az évente kétszer-háromszor látott barátaitól, hogy még.

az is igazán remek, amikor a cinbijei próbáján megengedtetik nekije, hogy éltében először villanygitárt fogjon kezibe, de akkor már mindjárt egy kétszázharmincezrest, mert kicsire nem adunk (végeredmény: fülig érő szájjal riffelés, sűrű, unterbajusz-bazmegokkal spékelve).

szívet melengető az is, amikor hősünk az artemovszk 38 felé tartva egy parkoló autó mellett meglátja két, számára igen kedves hazai rokkbanda tagjait iszogatni, akik - miután odapofátlankodik hozzájuk - nem hajtják el a gecibe, hanem halál közvetlenül befogadják, társalognak vele, ilyesmik.

de ami ezek után a hajóban, az mindent vitt.

fellépett a színpadra ugyanis egy tüsihajú, farmeros, szürke pólós bácsi, és negyedmagával lenyomott egy olyan koncert, amire nem számított senki. a proligyerek sem. mert azért ott volt mindenkiben a félsz, hogy ez a helmet, már nem az a helmet, de hogy egy kvázi rokklegenda - közelítve az ötvenhez - ilyen őszintén, energikusan, mindenféle allűrök nélkül és kicsattanó örömmel riffeljen, az mindenkit taglózott.

hogy mennyire közvetlen, barátságos és anti-sztár ez a drága ember, remekül mutatja, hogy végig beszélgetett a közönséggel, két szám között bartókot szólózott (ha minden igaz, délután még a bartók utcába is elment, hogy fotózkodjon az utcanévtáblával), elsajátította az alapvető magyar kifejezéseket (köszönöm, lófasz), a ráadás előtt lepacsizott mindenkivel (ahogy a többiek is), valamint a koncert után körülbelül fél órát maradt a színpad szélén fotózkodni és/vagy dedikálni minden létezőt, amit a kezébe adtak. a mörcsöndájzer-pali már rég el is tűnt, mikor page még mindig rajongva volt a pódiumon - ez persze nem az ő hibája: a komplett merchpultot 5 perc alatt felvásálta a lelkes közönség.

kis adalék még, hogy a konci alatt északkeleti emberünk a wackor-frontenberrel, mikivel hepajkodott, két szám között pedig nemcsak az derült ki, hogy helmet nélkül nem lenne wackor, hanem az is, hogy mikinek óriási példakép hamilton bácsi.

mitmondjak, nekemis. volt is, marad is.