jaj, ezt még muszáj. témábavág, meg mókás is szerintem.

van nékem egy olyan pulóverem, hogy ilyen ni:

hogy-hogy nem, pontosan ez a pulóver volt rajtam csütörtökön, amikor épp tárgyalástechnikák órára vártunk, hogy elkezdődjék. bejön a tanerő, foglalom el a helyem, amikor valaki hátulról megkocogtatja a vállam. az egyik bájos tankörtársam volt, aki olyan tartozékokkal rendelkezik, mint napi három kiló smink, hellokitty-táska, flittergyönyör and so on. a kettőnk között ezután lefolyt párbeszéd a következőképp hangzott:

- figyi, mik ezek az évszámok?!...akkor járt ott amerika?!
- ühüm, akkor járt.
- úú, klassz.

miskolci egyetem, nemzetközi gazdálkodás szak, másodév.

ha jobban belegondolok, azt kellett volna válaszolnom: ennyien mentek végig rajtad ezekben az országokban.

de már megint későn eszmélek.

fragments of character.

világpol lesz most egy kicsit, ha nem gond. ha gond, akkoris.

szóval érdekes dolgok lesznek mától a balkánon, meg hát másfelé is. egyrészt ugye kisantanték most rendkívül be vannak szarva, hogy "jaj, jönnek a magyarok, vissza, elinnét, hess", a mi turbómagyaraink meg felbátorodnak majd, hogy "hát ha a szkipetároknak bejött, akkor megyünk őrt állni az ezeréves határon, heil". csakhogy a dolog ennél kicsit bonyolultabb.

elsősorban azért, mert az ott a balkán, mi meg itt a fejlett fejlődő unió. kulturális autonómiának van értelme, területinek nem sok. nem is beszélve arról, hogy koszovó egy 92%-os albán népességi részaránnyal rendelkezik, ami egy elég meggyőző érv a szakadárok oldalán, nálunk viszont van egy elszlovákosodott, népességcserén átesett felvidék, egy elrománosított, nehezen körülhatárolható erdély, meg egy kétharmadig szerb vajdaság. mindjárt érdekesebb viszont a kérdés egy baszkföld, egy dnyeszter menti köztársaság, vagy egy csecsenföld esetében.

a legmókásabb viszont, amit a témában olvastam eddig, az ez. számos dolog miatt rühellem a keresztény egyházakat, az egyik legfőbb ezek közül, hogy mindig mindenbe belepofáznak, holott kurvára nem kérdezte őket senki. szekularizáció, jónapot.

meg amúgy is. szervezett vallás = indirekt oppresszió. legyetek agnosztikusok.

propaganda off.

pikcsörblogság még egy kicsit, záróra előtt.

laikusok kedvéért: a jobbszélen látható konszolidált menedzseralkat bizonyos araya tamás, ülő bika indián törzsfő, valamint egy szavannai oroszlán törvénytelen gyermeke. a képen - jó példával járva elöl - megmutatja a nagyszámú nézőközönségnek, hogyan is kell pontosan lemérni a távolságot a nyakkendőnk csomója, valamint a szájunk széle között. a metódus demonstrálását a családtagok elismeréssel nyugtázzák.

örömteli hír, miszerint az eddigi napi két cataflam helyett már ma elég volt egy is. a vicc, hogy nem is a lyukas fogamra kellett beszedni, hanem az ínyemre, ami akkor kezdett el iszonyatosan lüktetni, amikor a fájós fogat elkerülendő, a bal oldalamon kezdtem el rágni. rokk.

van itt egy hely, nem messze a lakásomtól, ahova régen eléggé szerettünk eljárni. billiárd, csocsó, dárc, boxok, kényelem, rádiórokk zene. gondoltuk, a mai pizza után még beugrunk oda. rossz ötlet volt.

ekkora putrit ugyanis már régen láttam, amivé ez a hely alakult. duc-duc-buttm-buttm frekvenciasűrítmények, kőagyú kidobók, kivilágítatlan, ragadó csocsóasztal, tömeg, és legfőképp ami a tömeget alkotja: átlag 14 éves, csöcs/segg/fuksz kint, bulifotósthíddide purdék. mindenhol.

és verik magukat erre a szarra, amit ha normális ember hall, belerúg a porszívóba, hogy milyen csúnyán szól. mert oké, elismerek én sokféle szart, de ezt az árenbível kevert diszkós hányást végtelenített mikszbe gyúrva, ezt tipikusan azoknak a márkabuzi plázatöltelékeknek találták ki, akiknek az íkúja kétjegyű. ez nem ízlés, ez maga az igénytelen fos.

úgyhogy az összes fattyat, aki ilyet hallgat rendszerszerűen, azt bedarálni, megetetni a disznókkal. köszönöm.

witchcult today.

szia pubi. mi a zu? semmi? az jó akkor.

velem például olyan van, hogy múlthét pénteken igencsak megfájdult a fogam, kábé úgy, hogy jaj-jaj. azért is volt kellemetlen a dolog, mert anyósjelöltéknél leledztem, mégpedig belső-szabolcsban (tíria, igen), és közismert, hogy az ilyen látogatásokkor a lánykérő entitás jól megtömődik mindenféle ételkülönlegességekkel. gasztrospecialitásokkal, magyarán. nem volt ez másképp most sem.

orvosolandó a fogfájdalmat, bemásztunk egy helyi aptyékába, ahol a kedves hölgy azt mondotta, hogy vegyek voltaren dolot, mert az jó lesz nekem a fogfájásra. nem lett jó. mármint jó volt, csak nem túl effektív. konkrétan két nap alatt elfogyott az egész doboz.

bezzeg ma bevettem reggel egy cataflamot, azóta unfáj. jó, mi?

elmondanám még azt is továbbá, hogy nem szabad engem antikváriumok közelébe engedni, rájöttem. sajnos míg más tárgyaknál bizonyos összeg felett hatszor átgondolom, megéri-e megvásálni a portékát, addig az antikvás könyvekre habozás nélkül vagyok képes szórni a pénzeket. ezért aztán ma sem volt lelkiismeret-furdalásom, amikor egy eposzgyűjteményre (nibelung, gilgames, odüsszeia, iliász, aeneas, kalevala, igor, mahábhárata...), meg egy tolsztoj-elbeszélésekre pár perc alatt kikaptam hétszáz magyar forintot.

pár órával később pontosan ennyibe került az a rántott sajt hasábburgonyával, amire egy kedves tankörtársam meghívott, mert hozzávágtak jópár étkezési utalványt, így "ingyér" táplálkozódtunk meg.

a kultúra ára.

taint and abandon.