oly mértékben szabadított fel egyfajta konstans nyomás alól a szerdán megírt analízis kettes, hogy azt te el sem bírod képzelni.

őszintén szólva már magam előtt is égtem, hogy ettől a nyomorult elsőéves tárgytól szenvedtem nem egy, de nem is két éve, dacára annak, hogy a bláthy ottó áramelméleti okuldában már akkor integráltam/deriváltam, amikor a mostani tankörtársaim többségének valszeg lövése nem volt ilyenekről. de most megvan bazmeg, és egyedül azért nem mondom még ki, hogy "bőnyállal szopjon le az analízis tanszék", mert még jön a második rész.

igen, az egymásraépülősége volt a legnagyobb szopója. pont ezért is volt most fosi, hogy sikerüljön.
költségtérítésre kicsúszni nem menő.

azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy két három hatalmas jelentőségű lemez csúszott ki a múltheti tophúszamból, melyeket mintegy addendumként pótolok most:

az érintettektől ezúton kérek elnézést.

in a sentimental mood.