az elmúlt pár napot halálos nyugalomban töltöttem nyíregyen, sütöttem süteményt, néztem filmeket, olvastam könyveket, a külső világgal meg kb annyi kapcsolatom volt, amíg a kutyának kivitt étel tálalása közben számoltam a mínuszokat.

ehhez képest csupa bűbáj megérkezni cigányfalvára, mely kifejezés helytállóságáról annyit, hogy a fagy okán minden szart eltüzelő norvégok miatt a légtérképen egy merő fekély az egész térség.

időszerű lesz leporolni a gázmaszkot a polc tetején. tudtam, hogy jó lesz még valamire...

azzal is örömteli volt szembesülni, hogy megint a megszűnés szélén a csapat. komolyan mondom baszki, ha valaki fogná magát, és megírná egy regényben a diósgyőri labdarúgás elmúlt húsz évét, besztszeller lenne, az emberek meg nem hinnék el, hogy létezik ilyen csapat, amit ennyiszer raboltak le, fosztottak ki, vagy tettek nevetségessé, kezdve olyanokkal, hogy itt pár éve volt edzés, ahol két diósgyőr edzett egyszerre, de hívták már a csapatot diósgyőri balaton fc-nek is...

egyébként a jövőre esedékes százéves évfordulónkra közel életveszélyes betonlelátókon szurkolhatunk majd. már ha addig nem sorolnak le minket a megyeháromba.

a diósgyőri viszont nem lepődik már meg. hozzászokott. kövy, rónai, molnár, reszeli, guti, ott, varga, kuti, sallói, dlusztus... sosem lesz vége. mindig jön valami kalandor, mindig van remény pár hónapig, aztán mindig mi leszünk pofáraejtve. sosem változik semmi.

semmi.

lift her.

igen, belejöttem a lemezlinkelgetésbe, ezért új featúra jobbszélen. engesztelésül kiszedtem azt a zöld ocsmányságot alulról, meg az amúgy sem érdekelt senkit.

ez se fog, de legalább szem előtt van.

oly mértékben szabadított fel egyfajta konstans nyomás alól a szerdán megírt analízis kettes, hogy azt te el sem bírod képzelni.

őszintén szólva már magam előtt is égtem, hogy ettől a nyomorult elsőéves tárgytól szenvedtem nem egy, de nem is két éve, dacára annak, hogy a bláthy ottó áramelméleti okuldában már akkor integráltam/deriváltam, amikor a mostani tankörtársaim többségének valszeg lövése nem volt ilyenekről. de most megvan bazmeg, és egyedül azért nem mondom még ki, hogy "bőnyállal szopjon le az analízis tanszék", mert még jön a második rész.

igen, az egymásraépülősége volt a legnagyobb szopója. pont ezért is volt most fosi, hogy sikerüljön.
költségtérítésre kicsúszni nem menő.

azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy két három hatalmas jelentőségű lemez csúszott ki a múltheti tophúszamból, melyeket mintegy addendumként pótolok most:

az érintettektől ezúton kérek elnézést.

in a sentimental mood.