vers mindenkinek rovat:
"nascer para liberdade
e crescer para morrer
crucificados pelo sistema
morrer sem esquecer
o povo que ficou
crucificados pelo sistema"
"Kiesett a DVTK, és mivel a jelenlegi
legerősebb magyar csapat volt az ellenfele, szégyenkezésre nincs is
oka. Olyannyira nem, hogy a két elődöntő alapján elmondható, nem sok
hiányzott ahhoz, hogy Csank János csapata legyen a finalista. Ami miatt
viszont érdemes egy gondolat erejéig a DVTK kupaszereplésével
foglalkozni, az egyfelől az lehet, hogy Simon Attila nyolc góljával
továbbra is a sorozat legeredményesebb támadója, másrészt az, hogy a
diósgyőri szurkolók szerda este is megmutatták, hogyan kell szívből
rajongani egy futballcsapatért. A miskolciak megtöltötték a
vendégszektort, kétgólos hátrányban is teli torokból biztatták
kedvenceiket, csakúgy, mint néhány nappal korábban, amikor a DVTK hazai
pályán bajnoki meccsen kapott ki 5–1re: de mert a futballisták mindent
megtettek a sikerért, a szurkolók az akaratot vastapssal jutalmazták a
súlyos vereség ellenére is.
Ilyen is létezik?
Csank János, a DVTK vezetőedzője a mérkőzés után megjegyezte, ő ugyan ritkán foglalkozik a szurkolókkal, de egészen megható, ahogy a diósgyőriek buzdítják sajátjaikat. Jellemző példa erre, hogy a kupavisszavágó lefújása után a debreceniek, miután saját szurkolóikkal megünnepelték a döntőbe jutást, már percek óta az öltözőben pihentek, amikor a diósgyőri csapatot még mindig nem engedte le a pályáról saját szurkolótábora: ünnepeltek, éljeneztek, tapsoltak. Pedig kiesett az együttes.
Az idei Magyar Kupa „győztese” a diósgyőri szurkolótábor."
