nemvolt blog, mert unitt voltam a múlthéten, de mostmár van blog, mert újra ittvagyok. örülsz, mi?
látom.

kedden (19., csak mert most jut eszembe, hogy holnap már kurvára csütörtök, ez meg múlthét még) mókázás volt a kultiban (ahol a zsidógyerekek füveznek), mert az a derék bauhaus épület, az maga a fertő, sőt, a sátán is ott jött világra, úgyhogy el kell dózerolni, mi meg ennek okán mentünk tort ülni oda.

őszintén szólva a szívem szakad meg, mert miskolci létemre a kultiban voltam eddig a legtöbb koncerten ezidáig, többek között olyan zeneművészeti nagyságok hangversenyén, mint a napalm death, a born from pain, a misery index, a gorefest, meg egy kishalom remek magyarén is. mint mondjuk a sápadt terrorékén, akiket konkrétan ledermedve néztem végig az élménytől, vagy a mengádékén, akikre viszont ordas bugit vágtunk le a derék cimbikkel.

mindenesetre a magyar undergrund élet totális nadirja lesz, ha a kulti utód nélkül hal ki.

jaj, ezt még muszáj. témábavág, meg mókás is szerintem.

van nékem egy olyan pulóverem, hogy ilyen ni:

hogy-hogy nem, pontosan ez a pulóver volt rajtam csütörtökön, amikor épp tárgyalástechnikák órára vártunk, hogy elkezdődjék. bejön a tanerő, foglalom el a helyem, amikor valaki hátulról megkocogtatja a vállam. az egyik bájos tankörtársam volt, aki olyan tartozékokkal rendelkezik, mint napi három kiló smink, hellokitty-táska, flittergyönyör and so on. a kettőnk között ezután lefolyt párbeszéd a következőképp hangzott:

- figyi, mik ezek az évszámok?!...akkor járt ott amerika?!
- ühüm, akkor járt.
- úú, klassz.

miskolci egyetem, nemzetközi gazdálkodás szak, másodév.

ha jobban belegondolok, azt kellett volna válaszolnom: ennyien mentek végig rajtad ezekben az országokban.

de már megint későn eszmélek.

fragments of character.

világpol lesz most egy kicsit, ha nem gond. ha gond, akkoris.

szóval érdekes dolgok lesznek mától a balkánon, meg hát másfelé is. egyrészt ugye kisantanték most rendkívül be vannak szarva, hogy "jaj, jönnek a magyarok, vissza, elinnét, hess", a mi turbómagyaraink meg felbátorodnak majd, hogy "hát ha a szkipetároknak bejött, akkor megyünk őrt állni az ezeréves határon, heil". csakhogy a dolog ennél kicsit bonyolultabb.

elsősorban azért, mert az ott a balkán, mi meg itt a fejlett fejlődő unió. kulturális autonómiának van értelme, területinek nem sok. nem is beszélve arról, hogy koszovó egy 92%-os albán népességi részaránnyal rendelkezik, ami egy elég meggyőző érv a szakadárok oldalán, nálunk viszont van egy elszlovákosodott, népességcserén átesett felvidék, egy elrománosított, nehezen körülhatárolható erdély, meg egy kétharmadig szerb vajdaság. mindjárt érdekesebb viszont a kérdés egy baszkföld, egy dnyeszter menti köztársaság, vagy egy csecsenföld esetében.

a legmókásabb viszont, amit a témában olvastam eddig, az ez. számos dolog miatt rühellem a keresztény egyházakat, az egyik legfőbb ezek közül, hogy mindig mindenbe belepofáznak, holott kurvára nem kérdezte őket senki. szekularizáció, jónapot.

meg amúgy is. szervezett vallás = indirekt oppresszió. legyetek agnosztikusok.

propaganda off.

pikcsörblogság még egy kicsit, záróra előtt.

laikusok kedvéért: a jobbszélen látható konszolidált menedzseralkat bizonyos araya tamás, ülő bika indián törzsfő, valamint egy szavannai oroszlán törvénytelen gyermeke. a képen - jó példával járva elöl - megmutatja a nagyszámú nézőközönségnek, hogyan is kell pontosan lemérni a távolságot a nyakkendőnk csomója, valamint a szájunk széle között. a metódus demonstrálását a családtagok elismeréssel nyugtázzák.

örömteli hír, miszerint az eddigi napi két cataflam helyett már ma elég volt egy is. a vicc, hogy nem is a lyukas fogamra kellett beszedni, hanem az ínyemre, ami akkor kezdett el iszonyatosan lüktetni, amikor a fájós fogat elkerülendő, a bal oldalamon kezdtem el rágni. rokk.

van itt egy hely, nem messze a lakásomtól, ahova régen eléggé szerettünk eljárni. billiárd, csocsó, dárc, boxok, kényelem, rádiórokk zene. gondoltuk, a mai pizza után még beugrunk oda. rossz ötlet volt.

ekkora putrit ugyanis már régen láttam, amivé ez a hely alakult. duc-duc-buttm-buttm frekvenciasűrítmények, kőagyú kidobók, kivilágítatlan, ragadó csocsóasztal, tömeg, és legfőképp ami a tömeget alkotja: átlag 14 éves, csöcs/segg/fuksz kint, bulifotósthíddide purdék. mindenhol.

és verik magukat erre a szarra, amit ha normális ember hall, belerúg a porszívóba, hogy milyen csúnyán szól. mert oké, elismerek én sokféle szart, de ezt az árenbível kevert diszkós hányást végtelenített mikszbe gyúrva, ezt tipikusan azoknak a márkabuzi plázatöltelékeknek találták ki, akiknek az íkúja kétjegyű. ez nem ízlés, ez maga az igénytelen fos.

úgyhogy az összes fattyat, aki ilyet hallgat rendszerszerűen, azt bedarálni, megetetni a disznókkal. köszönöm.

witchcult today.

szia pubi. mi a zu? semmi? az jó akkor.

velem például olyan van, hogy múlthét pénteken igencsak megfájdult a fogam, kábé úgy, hogy jaj-jaj. azért is volt kellemetlen a dolog, mert anyósjelöltéknél leledztem, mégpedig belső-szabolcsban (tíria, igen), és közismert, hogy az ilyen látogatásokkor a lánykérő entitás jól megtömődik mindenféle ételkülönlegességekkel. gasztrospecialitásokkal, magyarán. nem volt ez másképp most sem.

orvosolandó a fogfájdalmat, bemásztunk egy helyi aptyékába, ahol a kedves hölgy azt mondotta, hogy vegyek voltaren dolot, mert az jó lesz nekem a fogfájásra. nem lett jó. mármint jó volt, csak nem túl effektív. konkrétan két nap alatt elfogyott az egész doboz.

bezzeg ma bevettem reggel egy cataflamot, azóta unfáj. jó, mi?

elmondanám még azt is továbbá, hogy nem szabad engem antikváriumok közelébe engedni, rájöttem. sajnos míg más tárgyaknál bizonyos összeg felett hatszor átgondolom, megéri-e megvásálni a portékát, addig az antikvás könyvekre habozás nélkül vagyok képes szórni a pénzeket. ezért aztán ma sem volt lelkiismeret-furdalásom, amikor egy eposzgyűjteményre (nibelung, gilgames, odüsszeia, iliász, aeneas, kalevala, igor, mahábhárata...), meg egy tolsztoj-elbeszélésekre pár perc alatt kikaptam hétszáz magyar forintot.

pár órával később pontosan ennyibe került az a rántott sajt hasábburgonyával, amire egy kedves tankörtársam meghívott, mert hozzávágtak jópár étkezési utalványt, így "ingyér" táplálkozódtunk meg.

a kultúra ára.

taint and abandon.

habár az átlagmagyar (-lengyel, -szlovák) nem jutott tovább a hájpon a hárommal ezelőtti videóval kapcsolatban, én mégis vettem a fáradságot, hogy.

tehát az a szimpatikus fiatalember, aki a mozgóképen józsiról, a mocsári szörnyről énekel, egy csehországban (cseszkóban) igen népszerű humorista-muzsikus, nevezetesen ivan mládek, akinek zsenije leginkább akkor tükröződik ki, amikor az egyszeri belelkesült proligyerek napok múltán sem képes leszakadni a full-cseh nyelvű besztof lemezéről.

kulturizálás okán kaptok egy édeskés szösszenetet oda oldalra, meg még egy videót ide, amin a másik bohémián maszterrel, karel gottal performálnak állatok módjára.

no, hát viszlát öcsi. hamar hagytál itt minket.

legyen neked jobb odaát. 

belehányok most a billentyűzetembe, kérlekalássan.

mert ugye azzal nem mondok újat, hogy a felsőoktatásunk többek között azért tart ott, ahol, mert az oktatók nagy része, a különböző adminok, téósok, és hasonló léhűtő szarháziak ott élik ki übermensch-énüket, aztán simán kitalálhatnak olyanokat, hogy "na, akkor most belerakok a kis geciknek olyat, ami nincs is a jegyzetben, hadd szívják a falloszt.", vagy "hát az igaz, hogy nem mondtam, hogy kötelező bejárni, de aki nem járt be, az nem vizsgázhat.", esetleg "igen, eddig úgy volt, hogy aláírás kell a tárgyhoz, de meggondoltam magam, úgyhogy mostmár a kollokvium kell hozzá.".

az abszolút beszt pedig pár napja volt. a rettegett TO-picsa, lokális antikrisztus a neptunon közzétesz:

"Ezúton tájékoztatom, hogy a leckekönyveket a vizsgaidőszak végén (2008. február 01.) LE  KELL ADNI a Tanulmányi Csoporthoz  úgy, hogy minden megszerzett  jegy , aláírás be van íratva a leckekönyvbe. [...] Határidőn túli leadás esetén vonatkoznak a fizetési díj szabályzatai. [5000 Ft pótdíj]"

az nem foglalkoztatta a naccsádot, hogy elsején még vizsgaidőszak van. természetesen kisebbfajta pánik a levelezőrendszereken, hogy "most akkor mindenkinek öt rugó?", jaj-jaj, mostmilesz. aztán a TO-picsa felébredt:

"Az előző üzenet módosítása az alábbiak szerint : Az index leadása 2008. február 8-áig, mivel még a héten lesznek vizsgák."

örömteli, hogy előbb fenyegetőzik, aztán utánanéz. mellesleg ez a kurva szokta csinálni azt, hogy ha a folyosó végéig áll a sor, és csak ő van bent TO-n, fogja magát, oszt' elmegy kávézni. meg félórával zárás előtt hazamegy. möh.

magamra áttérve ez volt az eddigi legfosabb 'időszakom minden szempontból. és nem csak azért, mert most jó ízesen bele is szartam az egészbe évközben, hanem mert azokból a tárgyakból is meghúztak, amikre amúgy tanultam, mint a hülye. ebből kifolyólag abban is egyre biztosabb vagyok, hogy a tanarak egy hányadának célkitűzés, hogy minél több hallgatóját győzze meg arról, hogy tulajdonképp semmi keresnivalója az egyetemen. elhitetik veled, hogy hülye vagy.

amúgy is egy kurva vágóhíd az egész. egy kezemen meg tudom számolni azokat az oktatókat, akik legalább látásból ismernek. nembaj, a lényeg, hogy ők kitermelnek minket, a bérüket megkapják, azon túl azt csinálnak, amit akarnak.

leginkább fejnek. agyat és pénztárcát.

de majd integetek, ha lejöttem a futószalagról.

the death of music.

"úgy döntött, mindent kipróbál, és keserű lánggal égett a tapasztalatok oltárán"

az utóbbi idők médiabazmege: szinkronizált waczak-szálló.
és még tetézik is ám. john cleese magyar hangja: kerekes józsef. áááá.

akkor mégegyszer, de lassan, hogy mindenki: angol humort nem szin-kro-ni-zá-lunk.
nem, NEM, NEM!

velem kapcsolatos történés a közelmúltból, hogy vasárnap olyan szintű fogfájás rontott rám a semmiből, hogy konkrétan könnyezve ütöttem az öklömmel a tenyeremet. aztán mára már majdnem teljesen elmúlt. szóval megint csak az ínyem szarakodott, valószínűleg.

végezetül pedig elmondanám, hogy a lenti videó dalszövegét az éves tokajhegyaljai szeánsz eljöveteléig fejből megtanulom intonálni. erre azért van szükség, hogy azt erős alkoholos befolyásoltság alatt minél eréjesebben harsogjam bele a tisza árterébe.

a terv pedig úgy néz ki, hogy ezt a piros "polska" macifelsőmben fogom tolni. értitek?! egy szlovák felmenőjű magyar, aki lengyel mezben cseh dalt énekel.

multikulti, ujjé.

no, és akkor háromra mindenki.