még valamikor nyáron pakolgattam a hangfalaimat a gép mellett, aztán kellett keresnem valami szintnövelő berendezést, hogy a baloldali hangszóró ne a billentyűzetemre hányja a hullámok egy tekintélyes hányadát. erre a célra akkor az obádovics-féle matematikakönyv volt a legmegfelelőbb; nyolcszáz oldalas terjedelme kellőképpen kiemelte a devicét az asztalszint szürke monotonitásából.

aztán a holnapi analízisvizsga rémének fenyegetettségétől tartva kénytelen voltam kiszedni helyéről az inkriminált könyvet, hogy megtekintsem benne, mi az úristen az a sűrűségfüggvénnyel jellemzett eloszlás, és merre van hazája...

mostmár megint szintben van a bal hangfalam.

vizsgákról blogba rinyálni faszkodás, de azért légyszíves ne bukjak már meg ma, oké?

köszi.

phantom.

serpiconak még a közterületesek se tudnak ellenállni.

továbbá az új disfear remek, a blahás oláhpurdét valaki arconrúghatná már, hogy konstancáig szálljék, olvad a hó, ami nagyszerű, a cavalera-bratyók megemberesedtek, ami szintén, és idén július 9-én kezdődik a tokajfeszt.

amire kérnék szépen slayert. köszönöm.

maps of war.

miért hiszi azt a nők egy jelentékeny hányada, hogy attól szebbek lesznek, ha vonalzóval van húzva a szemöldökük? fogok majd írni erről egy dalt, az lesz a címe, hogy...áá, nem mondom el, egyen a fene meg.

aztán tegnap kaptam vagy négy mailt wiwen, hogy városszavazzak én serényen, mégpedig MIKSOLC nevű településért.

ez is olyasmi funkcionális analfabéta-felmérő, mint a születési név rovatba az 1987.

viszont valaki tényleg szólhatna már ennek a szutyok, cigány, néger, zsidó, szar, szemét, szar évszaknak, hogy mostmár álljon le, mert elég lesz.

hot summer 1991

háh, egy újév. legyen egy jó újéved neked is, pupák.

emlékszem, hogy ma, amikor jöttem hazafelé a buszon, kitaláltam, mit fogok ide írni este.
de már elfelejtettem.

viszont egy kedves muki a színház mellett elkapott egy szóra, és pár perc csevej után hozzámvágott egy bhagavad gitát egy ezresért. szerintem jó boltot csináltam, úgyis akartam már egy saját.

de közben már eszembejutott, hogy a modern képmesékről akartam én írni. az élelmesebbje már fel is hányt két részt a yutubra ide, meg ide. szemfelnyitónak ideális kezdeményezés, meg jól is néz ki (vektorgrafika rulzik), kíváncsi leszek, mennyi foganatja lesz. mellesleg a related videókban találtam egy olyat, amiben pozsonyi "mélydemokrata" ádám jól lerántja a leplet a tótáról.

a dolog ott billen meg, hogy egyrészt ugye a bucó ádi is hatalmat szolgál ki (ellenzékből nem nehéz köpködni), másrészt pedig a hülyeség akkor is hülyeség, ha a tóta mondja, az igazság meg akkor is igazság, ha mondjuk a bucó (erre mondjuk kevesebb a példa).
mert ez egy ilyen hatalomtól független dolog... lenne, ha nem egy kurva országban élnénk.

oppárdon.

praise the war machine.

ez pedig az új hobbim lenne, ha a kodakom rekeszideje nem négy másodpercben lenne maximalizálva. ez ugyanis elég rövid idő a rajzolgatáshoz.

de azért ennyi nem tudja elvenni a 'iczki kedvét az alkotástól.

firkáljatok ti is a levegőbe fénynyalábbal. jó dolog.

gentlemen like.

ha jól rémlik, tavaly ilyenkor éppen fasza hollandus streetcore/skinhead/oi! zenét hallgattam ezidőtájt, most pedig a skatalitesra vagyok rágyógyulva. kicsavarodott ízlésem van, attól tartok.

egyébként meg azt, neked is.

ez meg egy elég jó cikk, még akkor is, ha mostanában mindenféle keresztény egyed köpköd arra, ami akár csak egy szócikkel is köthető a zeitgeisthoz. merthogy ezek mind hazugságok ám, és isten azért csinálta, hogy próbára tegye a hitüket. aha, értem.

aztán azt se nagyon értem, hogy a drága enbaz miért írja bele a jókívánság-rohamaiba, hogy kedves. például minden kedves ismerősömnek, minden kedves vendégünknek, minden kedves fórumozónak...

egyrészt az ilyennel feltételezheti azt, hogy mindenki, akinek küldve van az üzenet, kedves. ez pedig aljas rágalom. meg igen szar is lenne, szerintem.

másrészt meg csak a kedveseknek kívánsz boldogkarácsonyt?! anyádat, hem?!

najó, megyek, iszok még bort.

szká szká szká.

ja, és akit még nem rázott ki a hideg clint mansell lux aeternájától, az egy ufó.

meg buzi is, nyilván.

körülbelül nyár vége óta a bal felső metszőfogam oldalán található egy kis lyuk, amiben a létező összes táplálék utat képes találni, és azután legfeljebb egy fogpiszka segedelmével lehet onnan távozásra bírni.

a tegnapi álmom (a szokásokhoz híven) a jótékony feledés homályába merült, annyira azonban tisztán emlékszem belőle, hogy a fent említett lyukba - ismeretlen indíttatásból - egy olyan drótot toltam, ami egy kis kampóban végződött. miután ezzel megvoltam, egy határozott mozdulattal kitéptem a helyéről a drótot, és a fogdarabok, valamint a szétáradó fájdalom mellett arra is határozottan emlékszem, hogy ömlött a pofámból a vér. elég valósághűen.

ja, azt mondtam már, hogy kiskoromban évekig azt álmodtam, hogy egy tízemeletes tetejéről zuhanok, látom az emeleteket elsuhanni, a végén pedig töksötét?

igen, valószínűleg ez is befolyásolta a személyiségfejlődésemet. 

nem hányavetiségből nem írok, nem. csak kurva unalmas az életem, ennyi.

de ha eszembejut valami érdekes, biztos ideírom, higgyétek el.

slag.