a nőm busza 16:50-kor startolt ki a búzáról. ahogy az ilyenkor szokás, egy napig - amíg itt volt - teljesen hírmentes voltam. aztán leültem ide.
először jött a pásztor albert kijelentésén felhördülő liberálrásszistázás (felkészül mohácsi viktória), pár kattintás, és szembesültem a luník ix. nevű koncentrációs táborral, aztán a contergan-torzszülöttek meséjével...
nem mondhatjátok, hogy nem csodás dolog a zinternet.
misconceived.
van ugye ez a lemez,
amiről egyrészt azt kell tudni, hogy jóféle, másrészt meg most fogod magad, letorrentálod megveszed 4-5 ezerér', aztán figyeled a dobot. egyrészt a hangzását, ami a szakma remeke az utóbbi években, aztán magát az ütős embert, aki dirk verbeuren, és az ő játékát neki.
feszes, mint a kurvaélet.
wherever thorns may grow.
ismeritek azt a dalt, amelyik kifacsarja a szívetek, aztán ráteríti egy szárítókötélre az udvaron, hogy a koranyári szél emelgesse a nap felé? összekacsintanak, aztán egy bárányfelhő bekúszik közéjük, de megy is tovább. sokan vannak, törik, szórják a fényt, szépiát kap a világ.
visszatennéd a helyére, de még nedves. kifacsartatod újra. meg újra. meg újra...
merci, monsieur tiersen.
csak a kontraszt kedvéért álljék itt a ma reggeli térkép, melyen a dévényi-kapu nevű országos légfrissítő már kifútta a légtér csúfságait.
sajnos atomerőművet még nem tud építeni.
visszacsatolás #2: hogy futballilag mennyire hihetetlen ez a hely, elregélném pár mondatban, hogy mizu. a szeviép azért jött a klubhoz főszponzornak, hogy megkapjon az önkormányzattól zsíros megrendeléseket. nem kapott, ezért most módszeresen leépíti a csapatot, melynek záróeleme az edző pofátlan megalázása volt, minekokán tegnap fel is mondott.
óriási felháborodás mindenhonnan, aztán este két kisbusszal elindult a csapat (!), a polgármester (!!), valamint az új befektető (!!!) nógrádba, sisa edző lakására, hogy rávegyék a visszajövetelre. ő most gondolkodik.
érik az a regény, baszki, érik.
hír még, hogy ezen kezdeményezés mellé álltam, ami lehet, hogy hiba volt, hiszen nem kizárt a nő pártaktivista/kettősügynök/földönkívüli léte, ellenben ez az ügy képes lehet rávenni az embereket, hogy elkezdjenek civilként gondolkodni. vagy csak gondolkodni, az sem utolsó.
meg felfedeztem magamnak újra a praföszit. de még mindig úgy vélem, hogy azt az utolsó nótát igazán lefelejthette volna a makszimilián.
porrada.
az elmúlt pár napot halálos nyugalomban töltöttem nyíregyen, sütöttem süteményt, néztem filmeket, olvastam könyveket, a külső világgal meg kb annyi kapcsolatom volt, amíg a kutyának kivitt étel tálalása közben számoltam a mínuszokat.
ehhez képest csupa bűbáj megérkezni cigányfalvára, mely kifejezés helytállóságáról annyit, hogy a fagy okán minden szart eltüzelő norvégok miatt a légtérképen egy merő fekély az egész térség.
időszerű lesz leporolni a gázmaszkot a polc tetején. tudtam, hogy jó lesz még valamire...
azzal is örömteli volt szembesülni, hogy megint a megszűnés szélén a csapat. komolyan mondom baszki, ha valaki fogná magát, és megírná egy regényben a diósgyőri labdarúgás elmúlt húsz évét, besztszeller lenne, az emberek meg nem hinnék el, hogy létezik ilyen csapat, amit ennyiszer raboltak le, fosztottak ki, vagy tettek nevetségessé, kezdve olyanokkal, hogy itt pár éve volt edzés, ahol két diósgyőr edzett egyszerre, de hívták már a csapatot diósgyőri balaton fc-nek is...
egyébként a jövőre esedékes százéves évfordulónkra közel életveszélyes betonlelátókon szurkolhatunk majd. már ha addig nem sorolnak le minket a megyeháromba.
a diósgyőri viszont nem lepődik már meg. hozzászokott. kövy, rónai, molnár, reszeli, guti, ott, varga, kuti, sallói, dlusztus... sosem lesz vége. mindig jön valami kalandor, mindig van remény pár hónapig, aztán mindig mi leszünk pofáraejtve. sosem változik semmi.
semmi.
lift her.
igen, belejöttem a lemezlinkelgetésbe, ezért új featúra jobbszélen. engesztelésül kiszedtem azt a zöld ocsmányságot alulról, meg az amúgy sem érdekelt senkit.
ez se fog, de legalább szem előtt van.
oly mértékben szabadított fel egyfajta konstans nyomás alól a szerdán megírt analízis kettes, hogy azt te el sem bírod képzelni.
őszintén szólva már magam előtt is égtem, hogy ettől a nyomorult elsőéves tárgytól szenvedtem nem egy, de nem is két éve, dacára annak, hogy a bláthy ottó áramelméleti okuldában már akkor integráltam/deriváltam, amikor a mostani tankörtársaim többségének valszeg lövése nem volt ilyenekről. de most megvan bazmeg, és egyedül azért nem mondom még ki, hogy "bőnyállal szopjon le az analízis tanszék", mert még jön a második rész.
igen, az egymásraépülősége volt a legnagyobb szopója. pont ezért is volt most fosi, hogy sikerüljön.
költségtérítésre kicsúszni nem menő.
azóta is gyötör a lelkiismeret, hogy két három hatalmas jelentőségű lemez csúszott ki a múltheti tophúszamból, melyeket mintegy addendumként pótolok most:
az érintettektől ezúton kérek elnézést.
in a sentimental mood.
igen, igen, nekedis.
a trend azt diktálta volna, hogy még újév előtt állítsak össze valamilyen listát, mert a listaállítás, az egy rituális évösszegző dolog, de én borítom a papírformát. meg grafiton felbuzdulva már régóta akartam egy ilyet, ugyanakkor tízbe nem tudtam bezsúfolni őket, mert kifröccsent a vajszívem.
íme tehát minden idők oltájm tophúsz albuma emelkedő számsorrendben randommód és mindenkinek, aki szereti.
2019 január elején várható egy mozis ugyanilyen. várjátok bőszen.
el capitalismo foráneo.
olyan mértékben baszott föl tíz percnyi ebből a nyomorult, elcseszett, szánalmasan fos kisvukból, hogy megnéz(et)tem apámmal az egonésdöncit. érdekelne amúgy, hányan hitték azt a 18-49-es korosztály tagjai közül, hogy a retek főműsoridőben a dargay-féle verziót adja le.
és az is, hányan kapcsoltak el a gecibe az első 5 perc után. ganxsta mint reppelő varjú?! nemár...
no, viszont kaptam egy akkora világatlaszt, hogy félkézzel alig bírom meg. meg faszán ápdételt, friss, meleg, koszovó még füstölög rajta.
most meg ellépek nézni a bajszos hiperaktív vérangolt. puszi.
rest easy.
nostehát kulturált karácsonyt kívánok, akárcsak én.
mivel gecire semmi nem történik velem mostanság azon kívül, hogy háromkor fekszem és tizenegykor kelek, hogy leszedtem a háromdévédés fóltitáuerszt, valamint hogy megnéztem a dzsoziuélszt, elmondanám, hogy az idei karácsony száuntrekkje, a uesztern-beütésű svájci psziche-dub.
egyetek bájlgit, sziasztok.
